Kioktatták Ferenc pápát
2016.08.02. 13:58
Kezdjük rögtön a legelején. Egy héttel ezelőtt, július 26-án szélsőséges iszlamisták hidegvérrel kivégeztek egy katolikus papot Északnyugat-Franciaországban, aki épp a Saint-Etienne-du-Rouvray városának templomában misézett. Szintén ezen a napon kezdődött a krakkói Ifjúsági Világtalálkozó, amelyen Ferenc pápa személyesen is részt vett. A szimbolikus esemény mellett – köztük az auschwitz-birkenaui náci haláltábor meglátogatása – a katolikus egyházfő többször megszólalt az Európában és a világban történt terrorcselekményekkel kapcsolatban.
Most vasárnap egy sajtótájékoztatón pedig erre a kérdésre – "miért van az, hogy Ön, amikor ezekről az erőszakos tettekről beszél, mindig terroristákat említ, de sohasem iszlámot. Soha nem használja az iszlám szót. Azután, az imádságon és a párbeszéden kívül, melyek nyilvánvalóan nagyon lényegesek, Ön milyen konkrét kezdeményezést tud elindítani vagy esetleg javasolni az iszlám erőszak megállítására?" – a következőket válaszolta:
"Nem szeretek iszlám erőszakot említeni, mert mindennap, amikor végiglapozom az újságokat, erőszakos cselekményeket látok, itt, Olaszországban [például]: az egyik ember megöli a barátnőjét, a másik az anyósát… És ezek megkeresztelt katolikus elkövetők! Katolikus erőszak-elkövetők… Ha iszlám erőszakról beszélnék, akkor katolikus erőszakról is beszélnem kellene. Nem minden muszlim erőszakos; nem minden katolikus erőszakos. Egy dolog igaz: azt hiszem, hogy szinte minden vallásban mindig van egy kis fundamentalista csoport. Fundamentalista. Nálunk van."
Hétfői Facebook-posztjában arról ír, hogy egyrészt egyetért a katolikus egyházfő azon állításával, hogy a világ ismét háborúban áll; azzal az állítással azonban nem tud azonosulni, miszerint nem a vallások háborúja zajlik. Magyarán a protestáns lelkész szerint Ferenc pápa szavait úgy lehet értelmezni, hogy az iszlám fundamentalizmus nem áll közvetlen kapcsolatban az elmúlt időszak terrorcselekményeivel. Graham szerint azonban a dzsihád és az erőszak mögött igenis ott áll a vallás, ahogy azt látjuk Európában, a Közel-Keleten, Ázsiában és Amerikában.
"Ez egy olyan vallás, amely a kiirtásunkra szólít fel, ami pogányoknak tart minket, mint zsidók és a keresztények. Továbbá ez egy olyan vallás, amely híveit, mint katonákat arra hívja, hogy Allah Akbart-t kiáltsanak, és hogy lefejezéseket, erőszakot kövessenek el az iszlám nevében. A radikális iszlamisták a Korán tanításait követik. Nevezzük nevén azt, ami."
– mondta Franklin Graham.
Bár Ferenc pápa az egyház feje, megszólalásai, prédikációi nem mondhatnak ellent az egyház tanításával, mégis látnunk kell: "A muszlimoknak mások az erkölcseik, mint a keresztényeknek. Ami itt a kontinensen bűn, az ott erény. Ami nálunk nem olyan nagy vétek, az nekik halálos bűn."
Márfi Gyula veszprémi érsek a népvándorlással kapcsolatban megjegyezte:
"A dzsihád magában foglalja, hogy az iszlámot minél nagyobb területre ki kell terjeszteni – bevezetve a saríát. De nem csak ezért jönnek. Háborúk, környezeti katasztrófák mindig voltak; mégis, hogy ekkora nyomás Európán, az nem véletlen. Szerepet játszik benne a hódítási szándék."
Nem érdemes a pápának keményen fogalmaznia, mert a Közel-Keleten rengeteg keresztény közösség él, akiken a muszlim szélsőségesek könnyen bosszút állhatnak. Muszlim és muszlim között is van különbség, hiszen van, akikkel együtt lehet imádkozni a megbékélésért, vannak viszont olyanok, akik erre egyáltalán nem hajlandók – mondta a veszprémi érsek.
Papp Miklós görögkatolikus lelkész, a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola erkölcsteológia tanszékének vezetője szerint a keresztény embernek is mérlegelnie kell, hiszen – látván az egyre inkább elszaporodó terrorcselekményeket – racionális énünk is óvatosságra intene. És amúgy is, a szeretetben is van egy rend:
„Azonos élethelyzetben a szeretetben hozzánk közelebb állóknak kell előbb segítenünk: első a család, a baráti kör, a lakóhely, a nemzet, a hittestvér, majd minden ember. Sürgető helyzetben azonban a nagyobb bajban lévők élveznek elsőbbséget. Vagyis ha valaki életveszélyben van, ott azonnal segíteni kell: a vérző menekülteket el kell látni, az éhezőket meg kell etetni.”
A szolidaritás tehát ott van az egyház tanításában (bár sokak kétségbe vonják) de a szükséghelyzetben való segítésnek is lehet határa: például az, hogy lehetetlenre senki sem kötelezhető! Ebből az következik, hogy az erejét meghaladó lépésre nem azt kell mondani, hogy szeretet nélküli, hanem felelősen beosztja a szeretetét!
(Breitbart, Magyar Kurír, Magyar Hírlap, Heti Válasz)