Egyházi vezetők már tavaly sürgették a 850 éves katedrális felújítását, miután kritikus állapotba került az épület, amikor nagyobb repedéseket fedeztek fel. A Le Figaro azt írja ezzel kapcsolatban, hogy Macron elnök kormánya tavaly 2 és félmillió eurót elvont a felújítási munkáktól. A Notre-Dame (magyarul: Mi asszonyunk) Párizs legismertebb gótikus stílusú temploma, a Párizsi főegyházmegye főszékesegyháza. A templomot Maurice de Sully, Párizs püspöke kezdte építeni 1163-ban, és 180 év kellett ahhoz, hogy a munkák befejeződjenek a Cité-szigeten álló román stílusú székesegyház helyén. 1230-tól a székesegyház jelentős változtatásokon esett át, amelynek révén stílusa a primitív gótika után az úgynevezett rayonnant gótika lett: teraszok váltották fel a meredek tetőket, a támívek felső részébe vájt csatornák segítik az esővíz elvezetését. Az uralkodók – I. Ferenc királytól Napóleon császárig – rendre változtattak az épület eredeti stílusán. Egyesek álcázták a pilléreket, mások hatalmas faliszőnyegeteket feszíttettek ki, egyre nőtt a barokk szobrok száma, veszélyeztetve az építészeti műremek harmóniáját. A királyok a Notre-Dame-ban ülték meg az ünnepeket, a győzelmeiket egészen a 18. századig, a felvilágosodás koráig, amely "sötét évszázada" lett a székesegyháznak. Arra hivatkozva, hogy a színes üvegablakok "sötétek", a kanonokok sokat fehér üveggel cseréltettek fel. Szerencsére a rózsaablakok megmaradtak. A forradalom jóvátehetetlen károkat okozott. A Notre-Dame-ot bezárták, államosították, meggyalázták, rendszeresen fosztogatták, építőanyagnak kiárusították, a homlokzaton lévő királyszobrokat lefejezték. 1802-re nagyrészt helyreállították, és itt ünnepelték a pápával kötött konkordátumot, itt tartották 1804-ben Napóleon megkoronázását, de 1831-ben hatalmas rongálás áldozata lett a székesegyház, a szentélyt és a kincstárat kifosztották és az érseki palotát romba döntötték. Az épület feltámadása Eugene Viollet-le-Duc építésznek köszönhető, aki mindenkinél jobban ismerte a funkcionalitását és szerkezetét, és 1844 és 1864 között – az anyagok, a stílusok és korok tiszteletben tartásával – restaurálta az épületet.