„Egyre kaotikusabb a helyzet az egész országban, de nálunk, Kelet-Jeruzsálemben különösen. Legutóbb talán egy éve volt ilyen, amikor felgyújtottak egy palesztin tinédzsert. Megint kiéleződtek az ellentétek és félünk egymástól, mindenkiben beindultak a régi reflexek. A fő baj, hogy napról-napra rosszabb, nem tudni mi lesz. Nemhogy a tárgyalások lehetőségénél nem tartunk, de most már az a helyzet, hogy mindenki újra retteg a másiktól. Borzasztó, Jeruzsálemben nem lenne szabad így élni, és nem értem, mi a célja merénylőknek, vagy hogyan tudja megoldani a helyzetet a kormány. A Nyugati Parton állítólag lincshangulat van, a telepesek bosszút akarnak állni, a palesztinok pedig intifádát hirdetnek. A gyerekeket se az arabok, se mi nem engedjük jó szívvel az utcára. És ez még csak a kezdet…

"Röviden: bizalmatlanság, félelem, megint minden olyan, mint az intifáda alatt. Mindkét oldalon kicsúszott a kezek közül az irányítás.

A felgyülemlett feszültség, a sértettség most kitörőben van, és sokan azt érzik, hogy most mindent lehet. Tel-Aviv persze egy buborék, sokan megpróbálnak úgy tenni, mintha semmi se történne, de az elmúlt napok eseményeiből látszik, hogy ebből most mi sem fogunk már kimaradni."

"Nagyon nehéz most és félünk, hogy rosszabb lesz, hogy az izraeli hadsereg ismét megszállja a városainkat. Most legalább akad lehetőség itt a normális életre, de is lassan eltűnőben van. A késelések, a támadások, a hadsereg válaszcsapásai, a tüntetések, mintha mindenki egyszerre akarná megmutatni, hogy milyen sérelmek érték az elmúlt időben. Az izraeli és a palesztin kormány sem akarja, hogy most feszültség legyen, de az állampolgári elvárásoknak is meg akarnak felelni. Nehéz most bármit mondani, nagyon az elején járunk a dolgoknak."