Bryan Dean Wright korábbi demokrata párti CIA-s hírszerző a Fox News oldalán azokról a korábbi kollégáiról írt, akik hatalmukkal visszaélve Trump bukásán munkálkodnak. Annak ellenére, hogy ő maga sem örül Donald Trump elnöki pozíciójának, szerinte egyes hírszerzők mostani tevékenysége szembemegy a demokrácia szabályaival és nem kívánatos folyamatokat indíthat el az amerikai rendszerben.

Mára már több jelentés is arról árulkodik, hogy volt kollégái – akik a titkosszolgálati közegben mozognak – eldöntötték, hogy vagy kiszivárogtatnak, vagy visszatartanak bizonyos titkos dokumentumokat, mivel úgy érzik, Trump elnök és az orosz kormány között aggasztó kapcsolatok húzódnak. Egy Wright által idézett hírszerző szavai szerint:

Valószínű az átlag demokraták elméjében ez úgy csapódik le, hogy a hétköznapi Mr. Smith bemegy dolgozni a Langley-be annak érdekében, hogy a korrupt Trump elnök ellen küzdjön. Egy aprócska hibára azért érdemes rávilágítani. Az ominózus idézet Aldrich Amestől származik, egy hírhedt CIA-s árulótól, akinek a tevékenysége 1980-90 között mintegy 100 ügynök leleplezéséhez, köztük sokuk megkínzáshoz és kivégzéséhez járult hozzá. Ames hibás logikája hátborzongatóan hasonlít azokhoz a jelenkori, volt CIA-sek mentalitásához, akik lényegében árnyékviaskodásba kezdtek a főparancsnokukkal.

Ugyanakkor csak a vita kedvéért tegyük fel, ezek az ügynökök valóban különböznek Amestől. Képzeljük el, hogy valami oknál fogva, valóban vannak olyan bizonyítékok a birtokukban, amelyek érdemben alátámasztják azt, hogy Trump és a személyzete árulást követett el. Amikor az embert hírszerzőnek képezik ki, azt is megtanítják, miként érdemes kezelnie az ilyesfajta ügyeket. Az információ megszerzése után nagyon gyorsan titkosítják azt és hamarosan továbbítják vagy az igazságügyi minisztérium, vagy a kongresszus felé annak érdekében, hogy azt kivizsgálják. Amennyiben kiderül, hogy a bizonyítékok helytállóak, akkor az alkotmány nagyon világosan fogalmaz, hogy minek kell ezután következnie: bizalmatlansági közjogi felelősségre vonás. Ez lenne az ideális formulája annak, hogyan kellene az amerikai demokráciának működnie.

Bizonyos okoknál fogva – félrevezetett önérzetességük vagy partizánutálatuk miatt – úgy érzik, nekik kell felvenniük a bírók, az esküdtszékek és a végrehajtók szerepét. Lényegében a közvéleményen keresztül éltek a vád lehetőségével, melyben a hasonszőrű médiumok, mint a CNN, a The New York Times és a The Washington Post nagymértékben segédkeztek.

Bár senki sem választotta meg őket, és csupán egymásnak tartoznak elszámolási kötelezettséggel, ezek a kémek mégis eldöntötték: Trump nemcsak vétségekben, hanem nagyszabású bűncselekményekben is megkérdőjelezhetetlenül bűnös. Napokkal ezelőtt már ki is mondták az ítéletet. Egy hírszerző ügynök szavai szerint:

Természetesen érthető, hogyan érintik ezek a hírek a partizánakciókban gondolkodó demokratákat. Azonban még a Trumpot ellenzőknek is hagyniuk kell, hogy a rendszer elvégezze a dolgát, ahogyan eddig is, és ügyüket majd a következő választáson kell a nép elé tárniuk.

Ugorjunk előre 2020. november 4-ig, és a vita kedvéért tételezzük fel, hogy Bernie Sanders és Elizabeth Warren legyőzik Donald Trumpot és Mike Pence-t. A demokraták az utcán ünnepelnek. A liberális kémek pedig mosolyognak, szerintük teljesítették azt, amit a küldetésüknek gondoltak.

A konzervatív hírszerzők azonban egy sötétebb képet látnak. Az ő olvasatukban a liberális kollégáik politikai gyilkosságot követtek el, mely megtorlatlanul maradt. Bosszúra fognak szomjazni. Isten hozta a választópolgárokat az új Amerikában. Akkor rajtuk fog múlni az, hogy lerombolják a "demokráciát". Ehhez pedig meglesz mind a motivációjuk, mind pedig az eszközük. Az Egyesült Államok elérkezett tehát egy olyan „slippery slope-hoz”, amely a politikai hovatartozás alapján működik. Természetesen ilyenek megtörténhetnek a harmadik világ országaiban, de az USA-ban talán erre még nem volt példa. 

Az egyike ezeknek az a szent eskü, melyet az alkotmányra és a parancsnokuk felé tesznek le. Hiába nem rokonszenveznek egyes kémek az elnökkel, vezetőjük előtt ugyanúgy tisztelegniük kell, ha tetszik, ha nem. Amennyiben erre képtelenek, lemondásra szólítják fel őket. Emellett a hírszerzőknek titoktartási kötelezettségük is van, különösképpen annak kapcsán, hogy bizonyos információkat nem osztanak azokkal az emberekkel, akik a meghatározott ügyben nem rendelkeznek jogosultsággal. Ez egy olyan kötelezettség, melyet egy életen át hordoz az illető. Amennyiben ez mégis megszegésre kerül, a legsúlyosabb következményekkel kell számolni: letöltendő börtönbüntetésre, kollégák és informátorok elhalálozására, ellenfelek helyzetbe hozására és végezetül egy olyan országra, amely már kevésbé biztonságos.

Hogy miért? Mert számtalan kémnek olyan hatékony eszközökhöz van hozzáférése, amelyekkel ha visszaélnek, elképesztő károkat okozhatnak a nemzet biztonságában. Ennek fényében, a titkos ügynököknek van egy közös szövetségük az amerikai állampolgárokkal – név szerint a Hatch Act –, amely pontosan ennek érdekében korlátozza őket a politikai részvételben. A CIA-sok karrierjük során nagyon hamar megtanulják, miért szükséges, hogy ezek a szabályok le legyenek fektetve. Hiszen személyes e-mailekbe olvasnak bele, telefonbeszélgetéseket hallgatnak le és olyan forrásokkal tartják a kapcsolatot, akik a legmegbotránkoztatóbb titkokat árulják el nekik." 

Sokan el is bizonytalanodnak elhivatottságunkban. Wright felidézi, emlékszik olyan kollégákra is, akik úgy érezték, a törvények felett állnak: titkos nyomozásokat folytattak hűtlen feleségeik vagy férjeik ellen. Idővel azonban le is lepleződtek és ki is lettek rúgva, ugyanis bebizonyították, hogy képtelennek megbirkózni a hatalom súlyával. És jelenleg pontosan ezzel nézzünk szembe.

Árulással próbálják orvosolni az általuk vélt árulást. Õk persze valószínűleg nem így látják. Ahogyan Aldrich Ames sem így látta. Némi szerencsével és könyörtelen nyomozással ezek az elszabadult kémek csatlakozni fognak kollégáikhoz az allenwoodi büntetés-végrehajtás intézményében, talán életük végéig.