Így vágtak át mindannyiunkat a neoliberalizmus fõpapjai
2016.08.11. 16:58
Hiába hitegettek bennünket a hosszúra nyúlt nyolcvanas és kilencvenes éveket követően, hogy a globalizáció felpörgésével minden egyre jobb, egyre szebb lesz, a nyugodt és békés életünkben a jólét gyarapodásán kívül más nem is fog történni, mindez illúzió volt. Ha a 2008-as eseményeket vesszük alapul akkor kiderül, hogy
hogy egyszerűen összegezzük.
A király meztelen
Miután egyre többek számára lett világos a fejlett világban is, hogy a 99 százalék számára a jólét helyett maximum a tartozások fognak gyarapodni, a folyamat vesztesei az egész globalizációval és az azzal kéz a kézben járó technológiai fejlődéssel is szembefordultak.
Stiglitz szerint
2008-ban azonban kiderült, hogy a kényszerkezelésre ítélt átlag amerikai és átlag európai helyett
Amit a tagadások révén sikerült elérniük az ugyanis nem más, mint hogy mára a fejlett világ társadalmainak jelentős része sem él jól. Az USA-ban például a társadalom alsó 90 százalékának jövedelme az elmúlt 30 évben stagnált. A teljes munkaidőben foglalkoztatott férfiak átlagjövedelme tulajdonképpen alacsonyabb reál értelemben (inflációval korrigáltan), mint 42 éve volt. A még alacsonyabb jövedelműek reálbére pedig lassan a 60 évvel ezelőttivel mérhető már csak.
Az amerikaiak által érzékelt gazdasági nehézségek és jövedelem eltolódások végzetes hatásai az egészségügyi statisztikákban is megjelennek. Anne Case és Angus Deaton Nobel-díjas közgazdászok megmutatták, hogy
Egy másik neves közgazdász, Branko Milanovic legújabb könyvében részletesen mutatja be a globalizáció elmúlt húsz évének veszteseit és nyerteseit. Ebből kiderül, hogy
valamint a fejlődő gazdaságok középosztályai. A vesztesek a fejlett világ leszakadó középosztálya, az alsó rétegek és általában a nap mint nap munkába igyekvő munkásosztály.
Hazudni reggel éjjel meg este
A globalizáció a kudarca miatt nem képes teljesíteni a fősodor politikusainak ígéreteit, ezzel aláaknázva a jelenlegi politikai establishmentbe vetett hitet és bizalmat.
A 2008-as pénzügyi válságot követően a kormányok nagylelkű bankmentő akciói felerősítették azt az álláspontot, hogy
Az Egyesült Államok Kongresszusának számos képviselője még azt is ellenezte, hogy támogatásban részesítsék azokat, akiket közvetlenül sújtott a globalizáció. Úgy általánosságban a neoliberálisok csak látszólag aggódnak a kedvezőtlen hatásoktól, de továbbra is ellenzik azokat a jóléti intézkedéseket, amelyek megvédhetnék a veszteseket.
If I were a rich man...
A globalizáció természetesen csak egyik része annak, ami most történik, a technológiai fejlődés a másik. Elvileg mindennek a nyitottságnak és technológiai fejlődésnek gazdagabbá kellett volna tennie bennünket, és a fejlett országoknak olyan intézkedéseket kellett volna hozniuk, amelyek biztosítják, hogy a fejlődés hozadékából mindenki részesedjen.
Ehelyett olyan politika felé tolták a fejlett országokat, és a piacot úgy alakították át, hogy az növelte az egyenlőtlenséget és aláaknázta a gazdasági teljesítőképességet.
Stiglitz végül arra következtetésre jut, hogy nem is önmagában véve a globalizáció vagy a technikai fejlődés az, ami a mostani válsághoz vezetett, hanem annak menedzselése. Ergo az a politikai akarat, amely minden áron, emberek millióinak megélhetését tönkretéve sorakozik fel e mellett a kezdetektől fogva elhibázott politikai ideológia mellett.