Így õrültek meg a világ vezetõi
2016.07.27. 13:58
Az elmúlt hetekben, hónapokban bekövetkezett európai terrorcselekmények igencsak próbára tették a nyugati világ politikusait azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán képesek-e potens módon, vezetőkhöz méltóan reagálni a kihívásokra.
Vitathatatlan, hogy a politikai kommunikáció - ezen belül különösképpen a válságkommunikáció - legfontosabb ismérvei közé tartozik többek között a kontextus teremtés és az időzítés is. Lévén, hogy a merényletsorozatok elveszik a politikai vezetők időzítéssel kapcsolatos lehetőségeiket, számukra nem marad más, mint a klíma megteremtése, a hallgatóság szóbeli felkészítése és "felfegyverzése".
Csakhogy az elmúlt hónapokban történt tragikus események valamelyest felfedték a magukat vezetőknek aposztrofáló politikusok abszolút gyenge pontjait, miszerint nagy nyomás alatt, sorozatos vészhelyzetek esetén, józan gondolataikat felváltja a meghátrálás és a politikai vákuum jelensége.
A németországi vérengzések kapcsán súlyosan megrendült az állampolgárok bizalma a hatóságok erejében. Nem is csoda, hiszen mindössze hét nap leforgása alatt, négy olyan támadás következett be, amely ilyen vagy olyan formában magán hordozta a Közel-Kelet kézjegyét.
Természetesen ezen tragikus támadások után, Európa fő migráns-instruktorának, Merkelnek is nyilatkoznia kellett, hogy mégis hogyan értékeli Németország politikai és nemzetbiztonsági jövőjét.
A Bundesmutti reakciója maga volt az európai, liberális és legfőképpen magatehetetlen gőg kvintesszenciája:
mindenkit meg tudok érteni, aki mostantól szorongva közelít nagyobb csoportosulásokhoz, és az a kérdés jár a fejében, hogy biztonságban vagyok-e?"
Magyarán Angela Merkel megérti, ha a saját országukban félnek és szoronganak a németek. Micsoda vezető, igazi vezéregyéniség, nemde?
Franciaország kormányfője sem alkotott maradandót, amikor a 84 halálos áldozatot követelő nizzai vérfürdő után az állampolgárok idegeit próbálta megnyugtatni. Mint ismert, a franciák többszörösen is szenvedő alanyai voltak - és sajnálatos módon, feltehetően lesznek is - a terrortámadásoknak. Kezdve a
- tavaly januári Charlie Hebdo-val kapcsolatos merénylettel,
- a szintén tavalyi, novemberi párizsi mészárlásokon át,
- az idén, júniusban a rendőrparancsok és feleségének leszúrásán keresztül,
- a júliusi nizzai vérfürdővel folytatva,
- egészen a 84 éves pap leszúrásáig.
A megdöbbentő összegzés után egy francia állampolgár jogosan várhatná el, hogy a nép által megválasztott vezető potens módon, választ tudjon adni arra, hogy miként képzeli el az ország jövőjét és milyen stratégiát vizionál a terrorelhárítás hatékonyságának növelésére. Ennek ellenére Manuel Valls a következőképp reagált:
szörnyű kimondani, de változnak az idők és mostantól együtt kell élnünk a terrorizmussal."
Miután június 12-én, vasárnap, egy az Iszlám Államra felesküdő dzsihadista több mint ötven személyt likvidált a Pulse nevű homoszexuális bárban, az USA elnöke, Barack Obama elfelejtette megemlíteni a "radikális iszlamista" jelzőt hivatalos sajtótájékoztatóján.
Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy az elmúlt tizenöt év alatt - tehát leszámítva szeptember 11-i terrorcsapást - a radikális muszlimok összesen 94 embert öltek meg az USA-ban. A teljesség igénye nélkül érdemes megemlíteni a tavalyi San Bernardino-i támadást, ahol 14-en, és a 2009-es Fort Hood-i merényletet, ahol 13-an vesztették életüket.
Ennek ellenére, Barack Hussein Obama bevallottan kerüli a radikális iszlám kifejezést, indoklása szerint azért, mert
mi a fenét érnénk el azzal, ha e támadásokat megbélyegeznénk ezzel a szókapcsolattal? Változtatna ez egyáltalán valamin? [...]Ez nem más, mint egy politikai elterelő hadművelet."
Ha szerencsénk van, akkor még nem. Ugyanis mind Európában, mint az Egyesült Államokban is akadnak még olyan politikusok, akik józan gondolkodását nem váltotta fel a liberális cselekvésképtelenséggel átitatott politikai vákuum.
A britek számára sem ismeretlen sajnos a terror. Nemcsak az Ír Republikánus Hadsereg okozta szeparatista merényletek kapcsán, hanem a dzsihadisták által elkövetett 2005-ös, londoni metró- és buszrobbantások által is első kézből tapasztalhatták meg a kíméletlen támadások szörnyűségeit.
Ennek fényében Theresa May konzervatív miniszterelnök a jelenlegi, európai terrorhullámmal összefüggésben megfelelő testtartással közelített a dzsihadista veszélyhez:
egy dolgot muszáj tisztáznunk, hiszen nagyon fontos, hogy mindenki megértse: a terroristák soha nem fognak felettünk győzelmet aratni!"
A magyar kormányfő regnálása alatt már több ízben említette a beszédeiben és nyilatkozataiban Európa jelenlegi helyzetét és jövőbeni perspektíváját, melyekben nagy hangsúlyt helyezett a migrációs hullám és a terrorizmus okozta veszélyekre.
Legutóbb a Bálványosi Szabadegyetemen tartott előadásában tért ki arra, hogy Európának milyen létfontosságú kérdésekben kellene kijózanodnia:
a bevándorlás rossz és veszélyes; fejleszteni kell a titkosszolgálatokat, illetve fel kell hagyni a demokráciaexporttal."
A lengyel nemzeti konzervatív kormány nemcsak hosszú idő óta bírálja a német menekültpolitikát és az azzal járó terrorveszélyt, hanem emellett Varsó határozottan elutasítja a menekülteknek az Európai Bizottság által javasolt kvóta szerinti befogadását.
Beata Szydlo ennek okán azonnal számon is kérte Németországon, hogy tisztázza, miféle kaotikus állapotok uralkodnak a "szomszédban":
a lengyel állam kötelessége, hogy magyarázatot, őszinte tájékoztatást követeljen az eseményekkel kapcsolatban, azok ugyanis a közvetlen szomszédságunkban történtek.”
A Republikánus Párt elnökjelöltjének egyik legerősebb hívószava a terrorizmus elleni küzdelem hatékonyságának növelése. Trump határozott állásfoglalásait Amerika-szerte üdvözölték azok a józan gondolkodású szavazók, akiknek elegük lett abból, hogy állandó célkereszté vált a nemzetük.
Be kell látnunk, hogy a politikai korrektség dogmája megbénítja a válasz lehetőségeinket. Ha nem válunk erőssé és potensebbé, akkor hirtelen arra ébredünk, hogy nem lesz már otthonunk."
- fejtette ki Donald Trump egy pár héttel korábban megtartott sajtótájékoztatón, az Egyesült Államokban.