Macedónia a volt Jugoszláv Köztársaság, 1991-es függetlenedése óta folyamatosan etnikai és ebből eredő politikai-gazdasági problémákkal küzd. Az jugoszláv és a szovjet hatalom gyengülésével az országban fokozatosan teret nyert, kezdetben az olasz, majd később az amerikai gazdasági elit. Az amerikai külügy hozta létre az első "civil szerveztet", az olasz kormány pedig az első jogvédő hálózatot. Ezek főleg az albán kisebbség életet hívatottak megkönnyíteni, ugyanis bőven érték őket atrocitások.

Mint oly sok mindent, az amerikai kormány a külföldi érdekeltségi hálózatát is privatizálta, így a 2000-es évektől már magánalapítványok, és a mögöttük álló nagytőkés, pénzügyi oligarchák óvták az emberi jogokat Macedóniában, sőt, a korrupció felszámolása címszava alatt politikai és gazdasági elitcserét hajtottak végre.

A balkáni régióban, de Európa déli és keleti országaiban a mindenkori amerikai érdek azt diktálta, hogy csökkentsék az állami korrupció mértékét. Az indok sokkal prózaibb, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk, ugyanis a tőkeerős amerikai és nyugat-európai nagyvállalatoknak sokkal jobban megérte egy korrupciómentes, vagyis inkább egy általuk irányított korrupciós rendszerben vállalkozni, befektetni, mint a mindenkori helyi politikusok és gazdasági oligarchák által működtett korrupt országban.

Így Olaszországban, Spanyolországban, Görögországban, Albániában, Romániában és Macedóniában korrupcióellenes szervezeteket, ügyészségeket, NGO-kat hoztak létre, sok helyen kiépítve az ügyészállam struktúráját. Így markukban tartották a mindenkori törvényhozókat. (Érdemes elolvasni ezt a 444-es cikket, melyben pont kifejtik, hogy az ügyészség a legjobb dolog, ami valaha Macedóniával történhetett.)

Az amerikai kormányzat aztán privatizálta ezt a befolyásolási rendszert, és amerikai pénzemberek kezébe adta a kormány által kiépített struktúrákat. 

Az Obama-adminisztráció idején Soros György Romániában, Magyarországon és Macedóniában is aktív szerepet vállalt. Hagyományosan a baloldali-liberális (néhol ellenzéki) pártok támogatásával sikerült kiépíteni azt a "civil hálózatokból" álló rendszert, amelynek segítségével hiteltelenítik azon politikusokat, akik ellenzik mondjuk az amerikai vállalatok, bankok betelepülését az adott országba. Hiszen a "mértékadó" nagy médiumok mind külföldi alapból működnek, az ügyészség független a kormánytól, a "civil szerveztek" pedig az amerikai nagybácsi érdekeit szolgálják.

Így történt ez Macedóniában is: a hagyományosan jobboldali kormányok ellenezték az amerikai hiteleket, kölcsönöket, így kaptak a nyakukba egy alapos lejárató kampányt, aminek következtében nem sikerült kormányt alakítaniuk, habár többséget szereztek a legutóbbi választásokon.

Macedóniában beköszöntött a politikai zűrzavar időszaka, és ekkor érkeztek meg azok, akik szerettek a zavarosban halászni. Az etnikai konfliktusok kiéleződésével, propagandával sikerült felhergelni az amúgy is heves vérmérsékletű macedónokat.

A 15 százalékosra tehető albán kisebbség óriási politikai és gazdasági erővel rendelkezik Macedóniában, leginkább Sorosnak és a rengeteg amerikai támogatásnak köszönhetően. A 2,2 milliós Macedónia egynegyede muzulmán vallású, így gyakoriak az etnikai-vallási alapú összetűzések, amelyet a migrációs válság tovább rontott.

Soros a macedón médiát is megszállta. A jól ismert, hangzatos jelmondatok, mint a sajtószabadság kiszélesítése, a "független újságírás" támogatása és a média megreformálása mögé bújva Soros a saját céljainak akarja alárendelni a macedón médiát. Ezek a médiumok gyakran az álhírek terjesztésétől sem riadnak vissza, ha azok Soros érdekeit szolgálják. A terepmunkát megint csak ugyanazok a „civil” szervezetek végzik el, amelyek az utcai megmozdulásokat is vezénylik. Az OSF macedóniai szervezete, és a USAID által közösen finanszírozott Médiafejlesztési Központ (MK) rendszeresen készít jelentéseket a macedón média szabadságáról. Ezekhez az általuk kiválasztott újságírókkal készített anonim interjúkat és gyakran szubjektív kritériumokat vesznek alapul.

Az MK abban érdekelt, hogy a médiaszabadság fokáról minél lehangolóbb jelentéseket adjon közre, noha a macedón média semmivel sem volt szabadabb az SDSM-kormány (Macedón Szociáldemokrata Szövetség - a kommunista párt utódszervezete) idejében, amikor a Soros-szervezet ódákat zengett a média szabadságáról. Soros médiaszervezetei azt sugallják, hogy a macedón sajtó nem szabad, mindezt úgy nyomatékosítják, hogy értékeléseikben nagyjából Malival hozzák egy szintre a macedón sajtószabadság mértékét.

Általánosan jellemző, hogy a Soros által pénzelt újságírók azt a látszatot próbálják kelteni, hogy ők és az általuk favorizált SDSM a macedóniai amerikai nagykövetség politikai támogatását élvezik. Ezek a szociáldemokrata politikusok és baráti újságíróik előszeretettel használják az amerikai demokrata párti politikusok macedóniai látogatásait arra, hogy tovább növeljék legitimitásukat és tovább erodálják a konzervatív jobboldal pozícióit.

A Soros pénzelte NGO-k a média intézményi felépítését is megpróbálják a maguk képére formálni. A 2016-os választást megelőzően az SDSM azt követelte, hogy a Médiahatóság feletti kontrollt utalják a Soros-féle szervezetek hatáskörébe, beleértve azt a jogot is, hogy bezárhassanak olyan médiumokat, amelyeket kiegyensúlyozatlannak ítélnek.

Soros egy kiterjedt, mintegy hatvan civilnek álcázott szervezetből álló NGO-hálózatot hozott létre Macedóniában. A nekik folyatott USAID-pénzek útját nehéz fellelni, az általuk mindenki mástól megkövetelt transzparencia a legkevésbé sem jellemző rájuk. A szervezetek honlapján fellelhető információk hiányosak és nem konzisztensek, a pénzhez jutás feltételei pedig nem tisztázottak.

Ezek a szervezetek 2015 januárja óta egyre fokozzák a feszültségkeltést, 2016-ra erőszakos megmozdulásokba torkollottak a békésnek induló demonstrációk. A tüntetők – köztük az SDSM vezető politikusai – rendbontásaik során számos kormányzati épületet súlyosan megrongáltak, randalírozásaik komoly anyagi kárt okoztak a közvagyonban. Megrohamozták és felgyújtották az elnöki hivatalt, míg az Igazságügyi Minisztérium épületében jelentős károkat okoztak, festékkel öntötték le azt. Az úgynevezett „Színes Forradalom" vezetője, Pavle Bogojevszki LGBT-aktivista, az SDSM parlamenti képviselője.

Céljuk, hogy megdöntsék az ügyvezető konzervatív kormányt, és megnyissák a határokat a migránsok előtt. Nem véletlen, hogy a tüntetések éppen a migránsválság tetőfokán voltak a legintenzívebbek, akkor, amikor naponta 10-12 ezer illegális bevándorló lépte át a görög-macedón határt. A Soros által pénzelt NGO-k tudatosan arra törekedtek, hogy megosszák az egyébként is túlterhelt macedón rendfenntartó erők figyelmét.

Az ország több pontján megszervezett erőszakos tüntetések elvonták a rendőri erők egy részét a határtól, ezzel párhuzamosan pedig a Soros által pénzelt aktivisták térképekkel segítették a zöldhatáron átjutni akaró illegális bevándorlókat. Nem ritkán az is előfordult, hogy a szélsőbaloldali sorosisták a görögországi Soros-szervezetekkel együttműködve segítették a migránsok beáramlását Macedóniába.

Soros a fenti eszközök mindegyikét annak rendeli alá, hogy teret engedjen a korlátlan migrációnak. A bevándorlók beengedése pedig nem más, mint szavazatimportálás, hiszen a migránsok többsége Európa-szerte bizonyítható módon a baloldali pártokra szavaznak. A 2013-as norvég parlamenti választáson például az ázsiai, afrikai és latin-amerikai bevándorló háttérrel rendelkező választópolgárok mintegy 60 százaléka baloldali pártra szavazott, közülük is legtöbben a választást megnyerő Munkáspártra. Az afrikai származásúak 73, az ázsiai származásúak 62 százaléka szavazott valamelyik baloldali pártra Norvégiában. Köreikben ugyanez az arány a 2011-es helyhatósági választáson 81, illetve 70 százalék volt.

Németországban is hasonló az összkép, ahol minden tizedik választó bevándorló hátterű. A legutóbbi szövetségi választáson csaknem 6 millió bevándorló szavazhatott. Körükben a felmérések szerint egyértelmű fölénnyel a legnépszerűbb párt az SPD: 40 százalékuk tud azonosulni vele, míg az uniópártok népszerűsége csupán 28 százalékos.

Az osztrák fővárosban, Bécsben is hasonló jelenséget figyelhettünk meg az elmúlt években. A török származású bécsi választók 60-80 százaléka az SPÖ-t választja. A szociáldemokraták általános népszerűségnek örvendenek a migránsok körében, míg a második legnépszerűbb párt a Zöldek, amely jócskán megelőzi az ÖVP-t és az FPÖ-t.

George Soros szándéka tehát egyértelmű: a bevándorlók tömeges beengedésével az őt kiszolgáló baloldali és/vagy liberális pártokat akarja hatalomra juttatni a lehető legtöbb európai országban, így a Balkánon is.

Márciusban, „Soros, tűnj el Macedóniából”, „Nem, a Soros-kormányra” feliratú táblákkal tüntettek Soros György macedóniai befolyása ellen.

A tiltakozást az Állítsuk meg Soros működését nevű civil kezdeményezés szervezte. Vezetőjük januárban az egyik macedón lapnak úgy nyilatkozott: Soros György a Nyílt Társadalom Alapítványon keresztül mindent bevet annak érdekében, hogy támogassa az erőszakos cselekedeteket Macedóniában. Kiszorított minden olyan civil szervezetet, amelyek nem értettek egyet az ő ideológiájával.

Nem csak a civilek tiltakoztak Soros György macedóniai befolyása ellen. A külügyminiszter egy olasz lapnak adott interjújában azzal vádolta meg az amerikai milliárdost, hogy az általa támogatott civil szervezeteken keresztül évek óta beavatkozik Macedónia belügyeibe.

Nikola Poposki azt is mondta, hogy ezek a szervezetek a médián keresztül hatnak a nyilvánosságra, ami politikai összetűzésekhez vezet. Ezek pedig mindig a szocialista koalíció malmára hajtják a vizet.

Kormánya azóta sincs az országnak, az ügyészség folyamatosan tárja fel a volt kormány ügyeit, ezzel akadályozva a békés átmenetet és a politikai stabilitást. Soros befolyását megunva a jobboldali kormány szimpatizánsai tegnap emiatt törtek be a Parlamentbe.