Írország esete jól mutatja, hogy Soros György ahová csak tudja, el akarja terjeszteni a nyílt társadalomról alkotott vízióját – mindezt ráadásul a magyarországihoz nagyon hasonló forgatókönyv alapján.

Írország azért került az utóbbi időben a figyelem középpontjába, mert egyike azon európai országoknak, amely egyöntetűen életpárti. A katolikus többségű ország alkotmánya szerint a magzatnak és az édesanyának egyenlő jogai vannak; terhességmegszakítás csak abban az esetben lehetséges, ha a magzat veszélyezteti a nő életét. Mondani sem kell, az írek túlnyomó többsége nem szeretné a művi terhességmegszakítás liberalizálását.

Mint ahogy arról mi is beszámoltunk, május végén tartanak népszavazást az abortusz kérdéséről az országban, a kezdeményezést a Soros György érdekköréhez tartozó szervezetek érték el szisztematikus, tűpontos és jó előre megtervezett munkával.

A milliárdos üzletember az ír Amnesty Internationalt (AI) használta fel arra, hogy nyomást gyakoroljon a dublini kormányra. Ehhez 137 000 eurós – átszámolva 43 millió forintos – támogatást biztosított az AI-nak a Nyílt Társadalom Alapítvány.

2017-ben a külföldről kapott támogatási pénzek felhasználását vizsgáló ír államigazgatási szerv, a Standards in Public Office Commission (SIPO) arra jutott, hogy az AI tiltott támogatást kapott – az ugyanis az 1997. évi választási törvénybe ütközik, amely kimondja, hogy a 100 eurót meghaladó, külföldről kapott támogatás esetén harmadik félként kell magukat feltüntetniük. Ismerős, nemde?

A Soros György támogatását élvező Amnestynek így most vissza kell fizetnie a támogatás összegét, amelyből a szervezet természetesen azt a következtetést vonta le, hogy Írországban veszélybe kerültek a civilek. A szervezet írországi vezetője, Colm O’Gorman szabályos ellenkampányba kezdett. Szerinte ugyanis a választási törvény megsérti „a nemzetközi emberi jogokat” és

És hogy mi ebből a tanulság?

Nos elsősorban az, hogy a Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásai közvetve vagy közvetlenül, de keményen politikai célokat szolgálnak, erre pedig (itt már Írország példájától elvonatkoztatva) két választ lehet adni: vagy küzdeni ez ellen, és nemet mondani a nemzetet és családot szétbarmolni kívánó világképre – vagy azt, amit az ellenzék is csinál: elbagatellizálja az ügyet, mismásol, kínos poénokkal próbálja elütni az egész ügyet. Nem baj, legalább ez is mutatja, hogy tyúkszemükre léptünk.