Az elmúlt évtizedben Nyugat-Európában felütötte fejét az antiszemitizmus. A "progresszív antiszemitizmusként" elhíresült jelenség egyáltalán nem új keletű, a tradicionálisan baloldali pártok körében egyre nagyobb teret kap az Izrael-ellenesség, amelyet politikai korrektséggel álcáznak. A mostani amszterdami példa is jól illusztrálja Nyugat-Európában az antiszemitizmus növekvő tendenciáját.

Két amszterdami lakos kifogásolta a háza előtt található holokauszt-emlékművet, a bíróságon azzal érveltek, hogy a holokausztra emlékeztető, kézzel gyártott buktatókövek kompromittálják a lakókörnyezet légkörét.

A Joachim Elte nevét viselő fémplakettet még 2014-ben helyezték el, most arra kérik a hatóságokat, hogy vigyék el „amilyen messze csak lehet”, hiszen a kő állandóan egy 51 éves könyvelő elhurcolására és náci koncentrációs táborban bekövetkezett halálára emlékezteti őket.

Az elmúlt években a holland média több esetben is tájékoztatott a holokauszt-megemlékezéseket övező ellenállásról. Az egyik ilyen az utrechti vasúti múzeummal volt kapcsolatos. Máskor a főváros lakói akadályozták meg emlékfal felállítását Amszterdam egyik központi parkjában.

A rendszerváltás utáni időben a baloldal folyamatosan változtatta álláspontját, ám egy kérdéshez mindvégig hű maradt: az antiszemitizmus elleni harchoz. A bevándorlás támogatásával ugyanakkor átlépték a Rubicont, Európát kiszolgáltatják egy újabb antiszemita hullámnak. 

A milliószám Nyugat-Európába özönlő muzulmánok az évszázadok alatt velünk emancipálódott zsidóság elűzését, valamint a nyugat-európai antiszemitizmus megújulását fogják előidézni – mondják a társadalomtudósok.

A Nyugat-Európába tartó muzulmán áradat mellékterméke az antiszemitizmus növekedése és a zsidóság elvándorlása. Tavaly közel 10 ezer nyugati-európai zsidó költözött Izraelbe, ami a valaha mért legmagasabb szám, közülük majdnem 8 ezer fő Franciaországból vándorolt el, ami mögött valószínűleg ott van az a tény, hogy a franciaországi zsidókat éri a legtöbb támadás a többnyire muszlim szélsőségesek részéről.