Az elmúlt, majd negyedszázadban jelentős változások mentek végbe az unión belül. Egyfelől a szerkezeti változtatásoknak köszönhetően a politikai hangsúly eltolódott egy meg nem választott uniós kormány, az Európai Bizottság felé. Másrészt a Brüsszelben uralkodó "felvilágosult" gondolkodás alapján az európai elit jobban tudja, hogy mire van szüksége az állampolgároknak, mint az adott tagállamban élő emberek. A kettő kohéziója pedig káros az unió jövőjére és az állampolgárok biztonságára.

Az Európai Unió alapvetően három bástyára épül: az Európai Unió Tanácsára (ET), az Európai Parlamentre (EP) és az Európai Bizottságra.

Míg az ET-nek és az EP-nek van valamilyen módon demokratikus legitimációja, addig a Bizottság nem rendelkezik ilyennel. A demokráciadeficit ellenére és az elmúlt évek strukturális változásai miatt ez a testület megerősödött – a Parlament és a Tanács rovására.

Ma már ott tartunk – mind a konzultációs, mind pedig az együttműködési eljárásoknál –, hogy az együttdöntési eljárásban és a jogalkotási folyamatban is az EB a legbefolyásosabb intézmény.

A Bizottság hatalmának kiterjesztéséhez az uniós polgárok nem járultak hozzá. A 2005-ös alkotmánymódosítást például több, nyugat-európai tagállamban – népszavazás keretében, a nemzeti parlamentek álláspontjával szemben – leszavazták. Azonban az akkori szocialista-liberális többségű magyar parlament (szembemenve az európai trenddel, a népszavazás lehetőségének elvetésével) a tagállamok közül másodikként ratifikálta az alkotmánymódosítást. Miből következett ez? Az uniós csatlakozási buzgóságból? Vagy a demokratikus intézmények elhanyagolásából? Nem tudni.

Az unió másik problémája az a „felvilágosult” szellemi szféra, amely azt állítja, hogy jobban ismeri a politikai-társadalmi-gazdasági összefüggéseket és az állampolgárok problémáit, mint az emberek maguk.

A baloldali, liberális köröknél látott „csalhatatlansági és tévedhetetlenségi hit” veszélyes az európai gondolkodásra, és kontraproduktív saját magára nézve. A véleménynyilvánítás szabadságharcosainak bajnokai kirekesztik az eltérő véleményeket, az érvek ütköztetése helyett pedig inkább megbélyegzik, eltapossák az ellenfelet. Mintha már szellemileg is újratermelnék a bolsevizmust.

Hogy mi következik az egészből?

Az Európai Bizottság felemelkedése és a baloldali, liberális doktrína kohéziója káros az európai közösség jövőjére. Veszélyezteti az állampolgárok biztonságát, hiszen akár a 2008-as pénzügyi válság, akár a migránskrízis kapcsán nem tudott, és ma sem képes megfelelő megoldást felmutatni.

Sőt. Emberkísérleteket végez.

Az Európai Unió bár „menekültbarát" politikát képvisel, a szíriai válság kirobbanása óta mégsem finanszírozott egyetlenegy menekülttábort sem, ahol a szírek biztonságban érezhették volna magukat. Pedig több tízmillió ember vesztette el otthonát.

Az Európai Unió felelőtlen és alaptalan ígéretekkel elhitette, hogy Ukrajna a közösség tagja lehet a közeljövőben. Ezzel az unió pedig hozzájárult ahhoz, hogy a polgárháború elburjánozzon.

De ha még vannak is megoldási javaslatai – mondjuk a kvótarendszer –, azokat is az emberek feje felett, akaratuk ellenére próbálja végrehajtatni a tagállamokban. Akárcsak a Szovjetunióban.

Ne bízd a jelentős uniós reformok végrehajtását a szocialistákra, mert nehéz javítani a félresiklásokat!