Az amerikai politikai-inszájder lap tényekből építkező cikkében nem kertel, már bevezetőjében így fogalmaz:

Európába a becslések szerint több mint 1 millió bevándorló érkezett a Közel-Keletről és Észak-Afrikából csak az elmúlt egy évben; a példátlan léptékű népvándorlás hatalmas humanitárius válságot, valamint politikai és erkölcsi dilemmát okozott az európai kormányoknak.

De van ennek a válságnak egy fontos dimenziója, amit kevéssé vettek észre: a nemi arányok egyensúlyának felborulása. A hivatalos adatok szerint az új bevándorlók között aránytalanul sok a fiatal, nőtlen, kísérő nélküli férfi. Statisztikai tény, hogy a nemi arányok a migránsok körében annyira egyoldalúak – sok esetben még rosszabbak is – mint Kínában, hogy bizonyos korcsoportokban ez gyökeresen képes megváltoztatni a nemek közötti kényes egyensúlyt.

Sok kormányban – beleértve az Egyesült Államokat is – vita tárgya, hány bevándorlót lehet fogadni. Az lenne a bölcs döntés, ha a nemek közötti egyensúlyt is figyelembe vennék e döntés során.

Ez első hallásra talán szexistának hangzik, de a tudományos kutatások eredményeinek tükrében érthetővé válik ez a gondolat. A fiatal felnőttek közötti nemi arányok egyensúlya vitathatatlanul fontos eleme a társadalmi stabilitásnak. A társadalomtudósok szerint a férfiak uralta társadalmak kevésbé stabilak, mert fogékonyabbak a magasabb szintű erőszakra, a lázadásra, és a nőkkel szembeni rossz bánásmódra. A szilveszteri németországi erőszakhullám (amelynek kapcsán rengeteg nő számolt be arról, hogy "észak-afrikai, illetve arab" kinézetű férfiak – a feltételezések szerint bevándorlók – támadták meg őket) is egy figyelmeztető jel lehet a döntéshozóknak a dominánsan férfiakból álló migrációs hullám kockázataira.

Vajon miért épp az európai társadalmakban – amelyek közül több a legmagasabb rangú intézkedéseket hozza a nemek közötti egyenlőség biztosítása érdekében – veszélyezteti a migráció a stabilitást és a békét?

A Politico szerint erre az a magyarázat, hogy nagyon sok fiatal férfi hagyja el Afganisztánt, Irakot és Szíriát: demográfiailag az ő esetükben a legnagyobb a kockázata annak, hogy erőszakkal harcoló alakulatok kötelékébe kényszerítik, vagy fogságba ejtik őket. Csakhogy ennek meg az az eredménye, hogy az elmúlt évben Olaszországban, vagy Görögországban regisztrált felnőtt bevándorlók 66,26 százaléka volt férfi a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint.

Ez a kiegyensúlyozatlanság talán még nem is hangzik annyira riasztóan, de rögtön azzá válik, ha közelebbről is megvizsgáljuk, hogy kik is ezek a férfiak. Igaz, hogy sok férfi bevándorló azt reméli, ha menedékjogot kap, akkor csatlakozik hozzá a felesége és a gyermekeik, akik segítenének ellensúlyozni a nemi arányokat.

De több mint 20 százaléka a bevándorlóknak 18 alatti kiskorú, és az IOM becslése szerint több mint a fele az Európába utazó kiskorúaknak kísérő nélkül érkezik, és a 90 százalékuk kisfiú, azaz maholnap férfi. Ez a férfiak alkotta részhalmaz garantáltan menedékjogot kap, miután az Európai Emberi Jogi Bíróság a közelmúltban úgy határozott, hogy az Európai Unió országai nem kötelesek megismerni a gyermekek házasságon belüli jogszerűségét.

Hogy láthatóvá váljon, miért van ok aggodalomra, elég áttekinteni a svédek migrációs statisztikáit. Ezek ugyanis sok esetben a szélesebb európai trendeket is tükrözik, de legalább is előrevetítik azokat. 

A svéd kormány statisztikái szerint 2015 november végéig a menedékkérők 71 százaléka volt férfi. Az összes bevándorló 21 százaléka volt kísérő nélküli kiskorú, az összesen érkező kiskorúak több mint fele.

Ha a kiskorút felnőtt kíséri, akkor a nemek aránya körülbelül 1:1,16, vagyis egy lányra 1,16 fiú jut. De a kísérő nélküli kiskorúaknál ez az arány 1:11,3-hoz, azaz minden egyes kísérő nélkül érkezett lányra statisztikailag 11,3 fiú jut. Más szóval, a svéd eset megerősíti az IOM statisztikát, mely szerint a kísérő nélküli kiskorúaknak több mint 90 százaléka férfi. Sőt, 2015-ben átlagosan körülbelül 90 kísérő nélküli fiú lépett Svédországba minden egyes nap, szemben a naponta érkező nyolc lánnyal.

Ezek a számok egy feltűnő egyensúlybomlás jeleit mutatják Svédországban. Gondolj arra, hogy a Svédországba belépő kísérő nélküli kiskorúaknak több mint a fele 16, illetve 17 éves, vagy legalábbis ezt állítja magáról. (Nincs orvosi ellenőrzés az életkorról a svéd menedékkérők körében; aki azt állítja, ő 18 év alatti, az automatikusan kiemelt figyelemre jogosult a menekültügyi eljárás során.) Ebben a korcsoportban több mint háromnegyednyi a kísérő nélküli fiatal, ami azt jelenti, hogy túlnyomórészt férfiak.

A svéd kormány számításait alapul véve, összesen 18 615 fő, 16 és 17 közötti férfi lépett Svédországba az elmúlt évben, szemben a 2 555 fő azonos korú nővel. Ha ezeket az adatokat hozzáadjuk a 16 és 17 éves fiúk és lányok számához Svédországban – 103 299 és 96 524 –, illetve a US CBI adatbázisát is megvizsgáljuk, azt láthatjuk, összesen 121 914 férfi él Svédországban, aki 16 vagy 17 éves, és csak 99 079 ugyanilyen korú nő.

A kapott arány megdöbbentő: ezek a számítások azt mutatják, hogy 2015 végére, 123 fő 16 és 17 év közötti fiúra Svédországban 100 lány jut ugyanebben a korosztályban. Ha ez a tendencia folytatódik 2016-ban, vagy még azon is túl az egymást követő serdülő korosztályokban, akkor még kórosabb helyzet jöhet, és idővel ez a rendellenesség lesz elfogadott a szélesebb fiatal felnőtt lakosság körében Svédországban. (Hans Rosling, aki megalapította a Gapminder Alapítványt, a svéd adatokhoz hasonló becsléseket jelentetett meg a svéd nemi arányok megváltozásáról.)

Kínában – mely a leginkább kiegyenlítetlen ország nemi arányait tekintve a világon – évtizedek hibás demorgáfiai politikája miatt jött létre az az egyenlőtlenség, ami Svédországban ilyen rövid idő alatt szakadékot okozott a nemek arányában. Kínában körülbelül 117 fiúra jut 100 lány ebben a korcsoportban. Kína nemi arányai még kórosabbak más korcsoportokban; a nemi arányok egyensúlytalanságát az ország súlyos születési korlátozásai okozták, de a svéd rendellenességeknek nem ez, hanem a migrációs politikájuk az oka.

Kanada az egyik ország, ahol úgy tűnik, hogy a nemi arányok felborulása aggodalomra adott okot. Szembesülve a menedékkérők hasonlóan egyenlőtlen nemi arányaival, a liberális Justin Trudeau november végén bejelentette, hogy 2016-tól kezdődően csak női kíséretében érkező gyermekeket és családokat fogadnak Szíriából. Különösen elzárkóznának a kísérő nélküli kiskorú fiú és az egy felnőtt férfi párosítástól (kivéve, ha azok az az LMBTQ közösség tagjai).

A terrorizmustól való félelem is része lehet a kanadai számításoknak, különösen a bevándorlók által Európában és az Egyesült Államokban elkövetett támadások után; az esetek túlnyomó többségében ugyanis akik terrortámadásokat hajtanak végre, azok egyedülálló fiatal felnőtt férfiak. A legtöbb ilyen ember nem házas és nincs gyereke. Sőt, az Iszlám Állam állítólag tiltja a férfi harcosok gyermekvállalását, így ők inkább hajlandóak arra, hogy részt vegyenek öngyilkos merényletekben; az öngyilkos merénylők özvegyeit pedig gyorsan férjhez adják újra, amíg tart a fogamzásgátló hatása.

De a terrorizmustól való félelem nem az egyetlen megalapozott félelem; a torz nemi arányú társadalmak sokkal instabilabbak dzsihádista ideológusok nélkül is. Számos empirikus vizsgálat kimutatta, hogy a nemek aránya szignifikánsan korrelál az erőszak és a vagyon elleni bűncselekményekkel: minél rosszabb a nemek aránya, annál rosszabb a bűnözési ráta. A kutatás azt is megállapította, kapcsolat van a nemek aránya és az erőszakos bűnöző bandák és a kormányellenes mozgalmak megjelenése között.

Egyértelműen negatív hatásai vannak a nőkre a férfiak által dominált populációk. Bűncselekmények, mint a nemi erőszak és a szexuális zaklatás gyakoribbá válnak, és a nagyon férfias társadalmakban a nők szabad és félelem nélküli mozgását korlátozzák. A prostitúció iránti keresletet is szárnyal; ez mondjuk igazán ironikus abban a Svédországban, amely feltalálta az úttörő svéd megközelítést a prostitúcióban. 

Európa híres a nők progresszív jogairól, és néhány európai kormány létre is hozott önkéntes osztályokat annak érdekében, hogy megértessék a migránsokkal, a nőkhöz való viszonyulás gyökeresen más az új otthonukban. De még az erőfeszítések ellenére is fennáll a lehetősége, hogy ennek nem sok haszna lesz, ha a fiatal felnőtt férfiak aránya tovább nő.

E férfiexodus során a nők hátrahagyottan élnek, ők maradtak ugyanabban a szörnyű helyzetben: a kitelepítettek szíriai táborokban, vagy a többiek menekülttáborokban Törökországban, Jordániában és a környező országokban; továbbra is ott élnek női háztartásokban félelemben és nyomorban, bármikor áldozatul válva a kizsákmányolásnak és bántalmazásnak.

Míg a menekültek özönlöttek, Európának a humanitárius szükségleteket kellett kielégítenie. De a politikai döntéshozók fejében Svédországban és más országokban is ott kell lennie, hogy a fiatal felnőttek nemi arányainak megváltozása példátlan, és ennek hosszútávú következményei lesznek a társadalmakra. A kanadai megközelítést alaposan meg kell fontolni, és talán kiigazított formában más országokban is be kell vezetni.

Elvégre, ha a nemi arányok a bevándorlók eredeti országában kiegyensúlyozottak, akkor nem furcsa elfogadni, hogy a migránsok között túlnyomórészt férfiak a menedékkérők? Ha Svédország - vagy bármely más európai ország - tovább emeli ezeket a torz nemi arányokat a fiatalok körében, az tragédiához vezethet az európai nők és férfiak számára is.

(Politico.com)