Az Index a New Scientist nyomán beszámolt róla, hogy a gyártási folyamat léptékén próbálnak növelni az új-zélandi AgResearch kutatóintézet munkatársai, hogy így csökkentsék az orvosság árát. Ennek eszközéül pedig a kecskéket szemelték ki, amelyeket ugyancsak génmódosításnak kell alávetni, hogy tejükben megjelenjen a kívánt monoklonális antitest.

A Goetz Laible által vezetett kutatócsoport tanulmánya szerint ehhez először a hatóanyag fehérjéjének génjét beillesztették a kecskeembriók genomjába.

Az embriók mind nőstények voltak, ami okos húzás volt a kutatóktól, ha már az emlőmirigyekben akarták a tejjel együtt megtermeltetni az antitestet a kecskékkel. A mérések szerint e kecskék teje literenként 10 gramm cetuximabot tartalmaz. Egy kecske átlagosan 800 liter tejet ad évente, vagyis akár 8 kiló cetuximabot is előállíthatnak egy évben.

A vezető kutató elmondta, hogy sokkal hatékonyabb kecskékben termelni az antitestet, mivel sokkal többet képesek belőle szintetizálni. A vizsgálatok szerint a beavatkozás

Annak sem látják elvi akadályát, hogy másféle, ugyancsak monoklonális antitestet tartalmazó gyógyszerhatóanyagok génjét is beültessék az állatokba.

Azt még bizonyítani kell, hogy a tejből kinyert cetuximab ugyanolyan hatású és ugyanolyan biztonságos, mint az, amelyet egerek sejtjeiben állítanak elő.