Nemrég megjelent a Freedom House nevű amerikai szervezet éves jelentése, amelyet nagy elánnal hozott le a hazai balliberális média. A címek szerint az derül ki a jelentésből, hogy "Magyarország már csak részben szabad". A jelentéssel számos probléma van, erről a tekintélyes amerikai konzervatív agytröszt, a Heritage Foundation elemzése rántja le a leplet.

A Freedom House módszere egyszerű: a baloldali értékeket és szemléletet kéri számon az összes kormányon. Jellemzően ezért a jobboldali, bevándorlásellenes kormányokat járatják le a jelentéseik. A Freedom House például alapvető emberi jogként tekint az abortuszra. Így például azok az országok, amelyekben szigorodott az abortusz szabályozása, rosszabb osztályozást kaptak. Nézzük a részleteket!

A Heritage a Freedom House jelentéséről írt elemzésében leírja, hogy a szervezet egykor igen nagy presztízzsel rendelkezett. Eleanor Roosevelt és Wendell Willkie hozta létre, és fontos szerepet játszott a 20. századi totalitárius ideológiák elleni harcban. Először a nácizmus, majd a kommunizmus elleni küzdelemben jeleskedett.

A Freedom House azonban a kommunizmus bukása után a baloldal bunkósbotja lett, amellyel rá lehet koppintani a jobboldali kormányok orrára. Erről több elemzés is született, az egyik legrészletesebbet John J. Miller írta (National Review, 2007. április 2.). A Heritage a 2018-as és a megelőző években készült jelentéseket vizsgálta meg öt ország esetében. Elemzésében az USA, Nagy-Britannia, Izrael, Dánia és Lengyelország került a fókuszba.

Az agytröszt szerint a szervezet jelentése egyértelműen elfogult az ezekben az országokban lévő konzervatív, jobboldali kormányok esetében. Az elfogultság az olyan közpolitikai témákon érhető tetten, mint a bevándorlás, a menekültek kérdése, a határvédelem, az igazságszolgáltatás, a házasság, az abortusz stb. A Freedom House ezeket a kérdéseket kizárólag az emberi jogok és a progresszívek politikai céljai felől nézi. Az az ország, amely eltér ettől az értelmezéstől, nyilvánvalóan meg van bélyegezve és rosszabbul teljesít a jelentésekben. Az ördög a részletekben rejlik.

Az Egyesült Államokkal kapcsolatban a Freedom House jelentésének szóhasználata számos ponton megegyezik a bevándorláspárti Demokrata Pártéval. A felhozott témák szintén olyanok, amelyeket a demokraták megpróbálnak a közbeszéd fókuszába állítani. A jelentés a kormányzó konzervatív Republikánus Pártot egy sor politikai váddal illeti.

A republikánusok a felelősek a

• "szavazók elnyomását segítő törvényekért" (ezek a demokraták szerint olyan törvények, amelyek a kisebbségeket akarják elijeszteni a szavazástól);
• a "politikai jogok és a civil társadalom" eróziójáért;
• a szakszervezetek meggyengítéséért (ezek között olyan törvények is szerepelnek, amelyeket 28 amerikai tagállam is elfogadott).

Számos, a Demokrata Párt által nyomott témát hoz fel a Freedom House jelentése: túl sok a rendőri lövöldözés; kevesebb privát adományt lehessen adni a politikai pártoknak; a nők kevesebbet keresnek a férfiaknál; az állam megnehezíti a nők abortuszhoz való hozzáférését; kevesebb muszlim bevándorló jöhet az országba Trump új szabályozása miatt; valamint túl sok embert tartóztatnak le és börtönöznek be kis mennyiségű droggal elkövetett vétségekért.

A droggal kapcsolatos részlet ráadásul hazugság. Az Igazságügyi Minisztérium 2018. januári jelentése szerint az elítéltek fele droggal való visszaélés miatt ül börtönben. A drogügyletek miatt letartóztatottak 99 százaléka csempészés miatt tölti büntetését – nem droghasználat eredményeképp.

Nagy-Britanniával kapcsolatban a Freedom House egyértelműen állást foglal a Brexit témájában. A jelentés negatív képet fest a kilépéspártiak kampányáról. A Freedom House szerint ugyanis ennek a kampánynak a nyomán emelkedett a bevándorlásellenesség és a muszlimellenesség. Szerintük ugyanis a politikusok beszédeiben és bizonyos újságokban is nőtt a gyűlöletbeszéd mértéke. Ezek szerint a Freedom House a szólásszabadság korlátozása mellett teszi le a garast – áll a Heritage elemzésében.

A Freedom House szerint a kilépéspárti kampány a "bevándorlók által okozott gazdasági problémákra" koncentrált, miközben a központi téma a brit demokrácia EU-tól való függetlensége volt. A Heritage hivatkozik a kilépéspárti Michael Gove brit igazságügyi miniszter szavaira, aki szerint azoknak kellene meghozniuk a döntéseket, akiket a brit nép megválasztott erre, ám az EU megakadályozza a briteket a kritikus, a saját életüket alapvetően befolyásoló döntések meghozatalában.

A Freedom House kritizálja a briteket, mert szerintük nincs elég nő a képviselők és a felső vezetők között. A Heritage szerint viszont ebben a részben olyan fogalmakat használ a Freedom House, amely terminológia a "kulturális marxizmusra" jellemző. (Itt az "equality of outcomes" fogalmát hozzák fel példaként, amelyet a Freedom House jelentése használ. E szerint a koncepció szerint a különböző társadalmi csoportoknak számarányuk szerint kellene képviseltetniük magukat minden szakmában és szervezetben. Ez az elképzelés azért antidemokratikus, mert "kényszer" nélkül nem érhető el ez az állapot.)

Izraelt természetesen a Soros-szervezetek és különböző civil szervezetek kapcsán hozott szabályozás miatt meszelte el a Freedom House. A zsidó parlament, a Kneszet által 2016-ban elfogadott szabályozás szerint azon nonprofit szervezeteknek, amelyek támogatásaiknak legalább a felét külföldről kapják, fel kell tüntetniük, hogy "külföldről finanszírozott szervezetek". Az átláthatóságot szolgáló törvényre az izraeli miniszterelnök szerint azért volt szükség, hogy a közvélemény is láthassa, hogy bizonyos szervezetek kinek az érdekeit szolgálják. A Freedom House szerint azonban az izraeli kormány részéről a törvény nem más, mint a "különböző vélemények elleni intolerancia" megjelenése. (A kifejezés sűrűn bukkan fel az izraeli ellenzéki, balos pártok szóhasználatában).

A dániai jobbközép kormány szintén a szabadság nagy ellensége a Freedom House szerint. Méghozzá azért, mert a dán kormány szigorított bevándorláspolitikáján és nem akar több migránst és menekültet befogadni. Sőt, csökkentette a migránsoknak nyújtott juttatások mértékét. Ám leginkább azt fájlalta a Freedom House, hogy a dán parlament hozott egy törvényt, amely alapján az állam elkobozhatja a gazdagabb migránsok egyes javait, amelyekből aztán a lakhatásukat és ellátásukat fizetik.

A dán kormányszóvivő korábban már ismertette a dán álláspontot a kérdésben: a migránsok ingyenes, univerzális egészségügyi ellátást kapnak, az óvodától az egyetemig az állam fizeti a tanulásukat, ellátást biztosítanak az öregeknek, valamint ingyenes nyelvi képzéseket is tartanak. Az állam csupán annyit szeretne, hogy ha telik rá, akkor a migránsok maguk fizessék a lakhatásukat és ételüket. Érdemes hozzátenni, hogy ezen intézkedések körül össztársadalmi konszenzus alakult ki, a kormány éppúgy támogatja ezt az intézkedést, mint a balos ellenzék.

Lengyelországban a jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) hatalomra kerülése tette be a kaput a szabadságnak a Freedom House szerint. A PiS olyan bűnöket követ el, mint a "nemzeti érdekek" képviselete és a "tradicionális katolikus értékek" megjelenítése. A Heritage szerint a Freedom House jelentésének szóhasználata egyértelműen negatív kontextusba helyezi a lengyel kormánypárt fentebb említett politikáját.

A Freedom House jelentésében megjelenik a lengyel igazságügyi reform, amelyet a Heritage egy amerikai példával igyekszik megvilágítani. A lényeg, hogy eddig a bírók kinevezésének joga egy szűk jogászelit kezében összpontosult. A PiS koncepciója pedig demokratikusabbá teszi a folyamatot.

A Freedom House a konzervatív értékek képviseletét emberi jogi alapon ítéli el. A PiS ugyanis megnehezítette az abortuszt, ami a haladók szerint alapvető emberi jog.

A Heritage szerint a Freedom House elemzésében egyértelműen tetten érhető az elfogultság. A Freedom House nyilvánvalóan a baloldali kormányokat és értékeket favorizálja, tekinti zsinórmértéknek. A jelentés és a szervezet semmilyen értelemben nem nevezhető objektívnek és függetlennek a Heritage szerint.

– írja konklúziójában a tekintélyes amerikai konzervatív agytröszt.