Négy jelölt közül választanak elnököt a fehéroroszországi szavazók, de az utolsó európai diktátor, Alekszandr Lukasenkó újraválasztása már a szavazóhelyiségek megnyitása előtt borítékolható volt.

Az egykori kommunista párttitkár és kolhozigazgató 1994. óta elnöke az országnak, amelynek politikáját azóta az Oroszországgal való szoros összefonódást jellemzi – Minszk és Moszkva 1999 decemberében szerződést is kötött a politikai és gazdasági integráció elmélyítésére. Lukasenkó hatalomra kerülése óta alkotmánymódosításokkal és népszavazásokkal szélesítette gyakorlatilag korlátlanná jogköreit,  lehetséges újraválasztásának jó ideje nincs törvényi korlátja.

Az elnök hatalmi pozícióinak megszilárdításához az orosz-ukrán konfliktus is kapóra jött, hiszen egyre növekvő feszültség Moszkva és a nyugat hozzásegítette, hogy elfoglalja a semleges harmadik pozícióját, ezzel is gyengítve ellenzékét. Mellette három jelölt vesz részt a választáson: Szjarhej Gajdukevics, a Liberális  Demokrata Párt elnöke, Tacjana Korotkevics, a Mondj Igazat elnevezésű civil kezdeményezés jelöltje, valamint Mikalaj Ulahovics, a Fehérorosz Hazafias Párt elnöke.