A brit parlamentnek mindössze május 22-ig van ideje arra, hogy elfogadja a Brexit feltételrendszeréről még novemberben elért, ám az alsóház által eddig háromszor visszautasított megállapodáscsomagot. Hogy miért fogadnák el éppen most, rejtély, hiszen eddig sorozatosan csúfos vereséget szenvedett annak előterjesztője, Theresa May miniszterelnök. Ám a jelenlegi helyzet valamelyest elkülönül a múltban a britek által megélt „előterjesztés-visszautasítás” koreográfiától.

Ugyanis ha nem sikerül május 22-ig elfogadtatni ezt a már többször is leszavazott javaslatot, akkor minden bizonnyal nem fog csak úgy "rendezetlen módon" kipottyanni Nagy-Britannia az unióból, hanem legkésőbb október 31-ig kell a Brexitet formába öntenie a kormánynak. Ez a helyzet pedig attól lesz merőben új, hogy mindeközben május utolsó hetében európai parlamenti választásokat tartanak minden uniós tagállamban: köztük Nagy-Britanniában is. Hogy ez a forgatókönyv mennyire tűnik reálisnak, azt hűen érzékelteti, hogy a brit kormány a héten már meg is tette az első formális lépéseket a brit EP-választási részvétel jogi előkészítésére.

Miután Nigel Farage kilépett a korábban leginkább általa fémjelzett brit függetlenségért küzdő UKIP pártból, nem vesztegette sokáig az idejét, ugyanis hamar megalapította a Brexit Party nevű szervezetet. Sok brit választó, akik nemcsak Farage-hoz, hanem a UKIP-hez is hűek voltak, nem értették, hogy az ikonikus szuverenista miért hagyta őket és akkori pártját cserben.

Pedig Farage lépése két okból kifolyólag is tökéletesen illeszkedett a politikai logikához:

• egyrészt a UKIP szembemenve a saját alapító okiratával felkarolta Tommy Robinsont, aki bár per pillanat nemes dolgokért küzd (szólás- és véleményszabadság), egy alapvetően zavaros hátterű, viszonylag széles választói réteget elidegenítő személynek számít a szigetországban;
• másrészt Farage meglátta ennek nyomán azt a lehetőséget is, hogy létrehozzon egy olyan Brüsszelt ellenző pártot, amit semmilyen szinten nem lehet megvádolni bal- vagy jobboldali ideológiai elfogultsággal, pusztán azzal lehet összefüggésbe hozni, hogy Brexit-párti, ennél fogva pedig mindkét domináns párt (Munkáspárt és Konzervatív Párt) kiábrándult szavazóit meg tudja szólítani.

Mi több, a számok alapján is úgy tűnik, hogy Farage húzása egyelőre nagyon bejött. A legfrissebb kutatások szerint ugyanis a januárban megalapított párt immár a harmadik legnagyobb támogatottságú politikai formáció Nagy-Britanniában, már ami az EP-választásokon való szavazói hajlandóságot illeti:

• Munkáspárt - 37,8%
• Konzervatív Párt - 23,0%
• Brexit Párt - 10,3%
• Liberális Demokraták - 8,1%
• UKIP - 7,5%

"Három évvel ezelőtt a brit állampolgárok arról döntöttek, hogy visszaveszik a függetlenségüket, most pedig eljött ismét az idő, hogy hallassák a hangjukat. Az új Brexit Párt arra kéri majd a választókat, hogy ne csak egy tiszta, EU-tól való leválás érdekében támogassák a pártot, hanem azért is, hogy kirobbantsunk egy politikai forradalmat itt, az Egyesült Királyságban" – fogalmaz Farage a jövőbeni terveit illetően.

Arra a választókban jogosan felmerülő kérdésre, miszerint egy EU-szkeptikus párt miért indul el az európai parlamenti választásokon, úgy felel: 

Farage szavaiból jól kivehető, hogy ő már nem csupán Brüsszel, a bevándorlás és a globalizmus ellen küzd, hanem az eddig csendben megtűrt domináns politikai és médiaelit ellen is fel kívánja venni a kesztyűt.

"Nem kell mérgesnek lenni, hiszen valami nagyon nagy dolog van készülőben. Hiszem, hogy a Brexit megszavazása egy nagyobb mozgalomnak a kezdete volt, amely radikálisan meg akarja változtatni és fel akarja frissíteni a kormányzatunk struktúráját" – fejti ki, majd hozzáteszi:

"A kétpárti rendszerünk darabjaira hullott. Meg kell ettől szabadulnunk, és a választóknak megvan az erejük arra, hogy ezt a változást elhozzák" – húzta alá.

Soros György brüsszeli házi újságja, a Politico nem véletlenül tette meg a brit politikust a második legmeghatározóbb EP-képviselőnek egy 40 képviselőt tömörítő listán. Érdekesség, hogy őt csak Matteo Salvini jelenlegi olasz belügyminiszter előzte meg a közel 10 éves EP-képviselői tapasztalatával, ám ha a jelenleg is inkumbens EP-képviselők listáját nézzük, egyértelműen Farage viszi a prímet. 

– írja róla a lap.

Mindezek fényében talán nem túlzás kijelenteni, hogy Nigel Farage mostanra már egy branddé nőtte ki magát nemcsak a brit, hanem az európai politikai piacon is, amely sokkal inkább díjazza a politikusi karizmát, mintsem a hagyományos értelemben vett szervezeti struktúra köré épülő üzenetrendszert.

Amennyiben valóban megrendezésre kerülnek az európai parlamenti választások Nagy-Britanniában, nagy kérdés lesz, hogy a Brexit Párt vajon képes lesz-e megismételni Farage vezetésével azt a bravúrt, amit 5 évvel ezelőtt a UKIP tett, azaz meg tudja-e verni a domináns pártokat? Ha igen, annak minden bizonnyal olyan üzenetértéke lesz, melyet a brüsszelita elit nem szívesen fog kitenni az ablakába.