Farage hat hét alatt a csúcsra jutott
2019.05.27. 14:00
Érdekes végeredményt hozott az EP-választás Nagy-Britanniában. A többi országgal egy időben, vasárnap késő este hozták nyilvánosságra a szavazás eredményét, mely azt mutatja, hogy az alig másfél hónapja indult, radikálisan EU-szkeptikus Brexit Párt győzött. Utánuk nem a hagyományos két brit nagy párt, a Munkáspárt vagy a Konzervatív Párt jön, hanem a Liberális Demokraták, mely egyik legjobb eredményét érte el. A brit sajtó szerint a Konzervatív Párt példátlanul súlyos vereségét szenvedett.
Nagy-Britanniában csütörtökön tartották az EP-választásokat, de a szavazatokat csak vasárnap este kezdték összeszámolni. Az Egyesült Királyság 12 választási körzetéből hétfő hajnalra tíz deklarálta eredményét. Észak-Írországban hétfőn számolják a voksokat.
Az immár véglegeshez közeli adatok azt mutatják, hogy a Brexit Párt a voksok 31,6 százalékát szerezte meg. A brit hazai parlamenti választásokon hagyományosan harmadik helyen befutó, erőteljesen EU-párti Liberális Demokraták 20,3 százalékos szavazataránnyal a második helyre kerültek, megelőzve a második legnagyobb brit országos ellenzéki erőt, a Munkáspártot, amely 14,1 százalékot szerzett. Jól teljesített a Zöld Párt is, amely 12,1 százalékkal a negyedik helyen végzett. A Konzervatív Párt ugyanakkor alig 9,1 százalékkal az ötödik helyre szorult vissza.
A 2010 óta kormányon lévő konzervatívoknak soha nem volt ilyen alacsony szavazatarányuk brit népképviseleti választáson. A toryk az előző, 2014-es brit EP-választáson 23,1 százalékkal a harmadik helyen végeztek, és már akkori eredményük is rekordalacsonynak számított. A Liberális Demokraták ugyanakkor 13,4 százalékponttal növelték szavazatarányukat az előző brit EP-választáshoz képest, és ez azt jelenti, hogy az eddigi egy helyett várhatóan 15 képviselőt küldhetnek az Európai Parlamentbe.
Az Egyesült Királyságnak 73 EP-mandátuma van. Az előrejelzések szerint ebből a Brexit Párt valószínűleg 28-at, a Munkáspárt tízet, a Zöldek hetet, a konzervatívok mindössze 3-at kapnak. Nigel Farage-ék győzelme azt mutatja, hogy a brit választóknak nem a britek unióból való kilépésével van problémájuk, hanem a Theresa May vezette kormánnyal, mely nem tudta a határidőre kiléptetni az országot az Európai Unióból.
A Munkáspárt százalékos szavazataránya is jelentősen, 11,3 százalékponttal romlott az előző EP-választáson elérthez képest. A Skóciában kormányzó, függetlenségre törekvő Skót Nemzeti Párt (SNP) helyzete alaposan megerősödött: a párt a skót szavazatok 37,9 százalékát szerezte meg az öt évvel ezelőtti 29 százalék után, és három képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe.
A 2014-es brit európai parlamenti választást is Nigel Farage nyerte, de akkor még egy másik párt, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) élén, a szavazatok 26,6 százalékával. Akkor fordult elő első ízben 1910 óta, hogy nem a két hagyományos nagy parlamenti erő, a Konzervatív Párt vagy a Munkáspárt nyert meg egy országos brit népképviseleti választást. Farage azóta otthagyta a UKIP-ot, és az idén tavasszal, alig hat hete indította el a Brexit Pártot, „politikai forradalmat” meghirdetve az új szerveződés céljaként.
A konzervatív párti brit kormány már nem tervezte a részvételt az idei EP-választásokon, mivel ha sikerült volna tartani az eredeti menetrendet, a brit EU-tagság március 29-én megszűnt volna. A Brexit feltételrendszerét rögzítő, az EU-val novemberben kötött megállapodást a londoni alsóház azonban eddig háromszor elvetette, és Theresa May miniszterelnök emiatt kétszer is kezdeményezte a kilépés elhalasztását. Az április 10-én tartott soron kívüli EU-csúcs döntése alapján a jelenlegi haladék október 31-ig terjedhet. Ennek feltételéül azonban az EU azt szabta, hogy Nagy-Britanniának részt kell vennie az európai parlamenti választáson.
A 73 brit EP-képviselő minden bizonnyal elfoglalja helyét az Európai Parlamentben, mivel biztosra vehető, hogy az új EP július elején esedékes alakuló üléséig a londoni alsóház nem ratifikálja a Brexit-megállapodást. Theresa May pénteken jelentette be, hogy június 7-én távozik a Konzervatív Párt éléről és a miniszterelnöki pozíciójából.