Egyes szakértők szerint a Belgiumban felcseperedő terroristák már alig hasonlítanak a klasszikus, vallás-filozófiai vonalat képviselő szélsőségesekre. Sokkal inkább egyfajta anarchista, nihilista, hipszter bagázst alkotnak.

Pop-dzsihádistának csúfolják azokat a radikalizált fiatalokat, akik #BeardLife és #HijabLife címkékkel ellátott Twitter-üzeneteket küldenek egymásnak, majd pár hónap múlva felvesznek egy robbanómellényt és vérfürdőt rendeznek. Az ortodoxiára hivatkozó, klasszikus vallásos inditatással rendelkező terroristák körében nem népszerűek az általuk nyugati vadhajtásnak nevezett fiatalok.

Nem véletlen, hogy a Nyugat-Európából Szíriába utazó önjelölt ISIS katonák bírják legkevésbé a frontvonalon. A szakértők szerint azok a fiatalok, akik többet tudnak Tupacről, mint Mohammedről nem is népszerűek az illegitim kalifátus területén. Ugyanis ezek egész egyszerűen divatból válnak ilyenné, nem pedig meggyőződésből.

A belga, molenbeeki gettóban élő radikalizált fiúk több időt töltenek el az interneten, különböző chat szobákban, mint amennyi időt a Korán tanulmányozására, vagy a robbanótöltetek összerakására fordítanak. Lázadók, egyfajta anarchista punk-ok. Ám olyanok, akik képesek tömegmészárlásokat rendezni.

A nihilisták menekülési stratégiája gyakran a hírnévkeresésben merül ki, így gyakran ezért válnak terroristává, mert számukra már minden mindegy. Egyes források szerint gyakran csak a kalandvágy hajtja őket Szíriába, és bármit elvállalnának azért, hogy valami izgalmas történjen velük az életben. 

Ugyanakkor fontos kiemelni azt is, hogy ebben a korban − kifejezetten az identitás-krízisben szenvedő nem tősgyökeres fiúknál − gyakran a környezeti nyomásgyakorlás az, amely előremozdítja a bizonytalan egyéneket a radikalizálódás irányába. Ebben viszont hatalmas felelőssége van azoknak a vallási és tanítói vezetőknek, akik ezeknek a nihilista srácoknak útmutatást próbálnak adni, akár Európa szívében is.

(Newsweek)