Hogyan lehet eldönteni, hogy egy adott angol nyelvű hírportál inkább konzervatív, vagy inkább liberális nézeteket vall? A nyugat-európai és az amerikai lapok esetében létezik egy nagy pontosságú módszer, hogy kideríthessük ezt: meg kell nézni, hogyan írnak Sorosról.

A liberális lapok szinte egytől egyig imádják és ajnározzák Sorost és alapítványát, ami nem is csoda, hiszen azok globálisan terjesztik a liberális-baloldali ideológiát és az ehhez tartozó szólamokat a nyitott társadalomról, a drogliberalizáció "csodáiról", a bevándorlás és a multikulturalizmus jótékony hatásairól. Onnan tudhatod, hogy balos vagy liberális lapot olvasol, hogy Sorost ezekben "filantrópnak" vagyis emberbarátnak nevezik – lehetséges, hogy van kivétel, bár én eddig nem találkoztam ilyennel.

Az üzleti lapok, amelyek az üzletemberek közéleti tevékenységére kevesebbet fókuszálnak, többnyire a "milliárdos" (billionaire) és az "üzletember" (businessman), valamint a "befektető" (investor) kifejezéseket használják, amelyek inkább mondhatóak semlegesnek.

A jobboldali konzervatív lapok többnyire azt emelik ki Sorossal kapcsolatban, hogy egy "spekuláns". (Érdekesség, hogy a magyar balliberálisok szerint ezt a kifejezést használni Sorossal kapcsolatban az antiszemitizmus vegytiszta esetének számít. Vajon amikor brit vagy amerikai konzervatív lapok mondják ugyanezt, akkor ott miért nem jut eszébe senkinek antiszemitizmust kiáltani?) Általában arra nézve is sok közvetett bizonyítékot mutatnak be ezek a lapok, hogy Soros politikai célokra használja az alapítványait.

Akkor most a Nyílt Társadalom Alapítványok egy független civil szervezet, amely az emberiség szerencsétlenebb felén próbál segíteni, vagy pedig egy aktivistahálózat, amelynek tagjai a balos-liberális értékeket és ideológiákat népszerűsítik globálisan és Soros pénzét meg politikai tőkére próbálják váltani?

A kérdés megválaszolására összehasonlítottuk két szervezet – a Nemzetközi Vöröskereszt és a Nyílt Társadalom Alapítvány – költségvetését.

Bár egy kicsit eltérő a tevékenységi körük, összevethető mennyiségű pénz felett diszponálnak, globális tevékenységet folytatnak, mindkettő jótékonysági szervezetnek tartja magát. A különbség a két szervezet között, hogy míg a vöröskereszt főként az emberi élet védelmére fókuszál, addig a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) a saját bevallásuk szerint inkább a jogvédelem, az emberi jogok területére koncentrálnak.

Ha létezik olyan civil szervezet, amelyet "mindenki" ismer és elismer, akkor az a Nemzetközi Vöröskereszt. Ha bármilyen természeti katasztrófa történik a világban, vagy háború tör ki valahol, ha segélyszállítmányt kell eljuttatni valahová, vagy az afrikai éhezés ellen kell küzdeni, akkor a szervezet munkatársai, önkéntesei nagy valószínűséggel ott lesznek. Ha van igazán humanista, "filantróp" globális szervezet, akkor ez az.

A szervezet adományokból végzi tevékenységét, magánszemélyeken kívül számos nemzetközi szervezet adományoz számára forrásokat. 2018-ban összesen mintegy 2 milliárd svájci frank áll a rendelkezésükre. Ez dollárban megközelítőleg ugyanannyi – az árfolyamokat böngészve egy svájci frank körülbelül 0,98 dollárnak felel meg. Ebből kis híján 1,8 milliárd svájci frankot használnak fel "terepen", a többi pénz pedig a fizetésekre, személyzetre stb. megy el, ezt főként a központban használják fel.

Az alábbi ábrán jól látható, hogy a segélyszervezet hova helyezi a legtöbb forrást.

A Nemzetközi Vöröskereszt a terepen felhasználható forrásainak 72 százalékát, több mint kétharmadát a világ legszegényebb és a háború, valamint a természeti csapások – például az aszály – által leginkább sújtott, sokszor túlnépesedett vidékeken használja fel. Ez a terület Afrika, a Közel-Kelet, valamint Közép-Ázsia. Az itt található országokban sokszor az emberek alapvető ellátása sem megoldott feladat, az emberi jogokat pedig hírből sem ismerik, márpedig a Nemzetközi Vöröskereszt – Soros alapítványához hasonlóan – ezért is küzd. Ez nemcsak a legfontosabb, hanem a legkeményebb terep is a segélyszervezetek számára, ennek ellenére a Nemzetközi Vöröskereszt hangsúlyosan jelen van.

A Nemzetközi Vöröskereszt a legtöbb pénzt Szíriában (176,8 millió), Irakban (131,6 millió), Dél-Szudánban (129,6 millió), Jemenben (120,4 millió) és Nigériában (105,2 millió) költi el. Az első 15 helyezett ország között ott van Ukrajna, Afganisztán, Izrael, Libanon és Líbia is. Teljesen jól látszik, hogy a szervezet oda viszi a segítséget, ahol baj van.

A költségvetés letölthető, részletes beszámolójából az is jól látszik, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt missziói főleg a legszegényebb államokra fókuszálnak, az USA-ban inkább csak irodákkal, lobbicsoportokkal vannak jelen. Nyugat-Európában Franciaországban és Nagy-Britanniában indítottak missziót a migránsválság okozta problémák leküzdésére, ezenkívül a leghangsúlyosabban a Balkánon, Ukrajnában, Örményországban és Azerbajdzsánban vannak jelen.

A programok jól reagálnak a területi sajátosságokra is. A legszegényebb területeken a leginkább a segélyek jelennek meg, Európában és Amerikában nagyobb szeletet hasítanak ki a tortából például a prevenciós és más programok.

A szervezet sikerét jelzi, hogy tavalyhoz képest megközelítőleg 10 százalékkal több pénzből működik. A legkevésbé az európai és amerikai térség forrásai növekedtek (+3,6 és +2,6 százalék), a leginkább Afrika és a közel-keleti, közép-ázsiai térség részesült a forrástöbbletből.

Ami jól látszik, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt odaviszi a megoldást, ahol a baj van.

Az OSF 43 országban tart fenn irodákat, összesen 49-et – olvasható a Soros-alapítvány költségvetésében, valószínűleg ebbe még nem volt belekalkulálva a budapesti iroda Berlinbe költözése.

A Soros-alapítvány 2018-as költségvetése 1,005.7 milliárd dollárt tartalmaz, az egyszerűség kedvéért tehát egymilliárd dollárból gazdálkodnak.

Természetesen a Nemzetközi Vöröskereszt is foglalkozik a migránsokkal, amennyiben a látókörébe kerülnek, erre vonatkozó külön kimutatást azonban csak a Soros-alapítványnál láthattunk csak. A dokumentum első táblázatában látható, hogy a migránsokra fordított források egy év alatt csaknem megduplázódtak. Miközben a Soros-szervezetek képviselői egyre-másra harsogják, hogy "már nincs migránsválság", addig maguk is egyre többet költenek a migránsokra.

A költségvetés összetétele alapján a Soros-alapítványok inkább tűnnek egyfajta balliberális kifizetőhelynek. A Nemzetközi Vöröskeresztnél a költségvetés nagyjából 90 százalékát használják fel a terepen, a többit pedig a központban. Itt keletkezik a legtöbb adminisztratív költség, valamint az egyes régióknál az "általános" kiadások is tartalmazzák az ilyen típusú költségeket.

Soroséknál azonban ez másképp van: a nagyjából egymilliárd dolláros költségvetés 57 százalékát költik a különböző programokra, vagy pályáztatják meg – tehát használják fel a "terepen". A költségvetés 6 százalékát befektetik az egyes programokhoz kapcsolódó befektetési lehetőségekbe, valamint 9 százalék marad tartalékban. A fennmaradó 28 százalék, vagyis a teljes költségvetés majdnem harmada megy el a fizetésekre, bónuszokra, adminisztrációs feladatokra.

Még jobban árulkodó, hogy a támogatások mely régiókra koncentrálódnak. A Nemzetközi Vöröskereszt esetében azt láthattuk, hogy a legszegényebb, leginkább háború sújtotta területekre koncentrálódik a támogatások több mint hetven százaléka. Ehhez képest a Soros-alapítvány költségvetésre régiókra felbontva így néz ki:

Bal oldalt fentről lefelé láthatóak a régiók. Érdekesség, hogy az Egyesült Államok önálló régiót alkot. A 2018-ban a három legtöbb forrást megkapó régió közül kettő a világ leggazdagabbja. A források legkevesebb 30 százalékát kapja a világ leggazdagabb régiója.

A világ egyik legfejlettebb régiója, Európa, ugyanannyi pénzt kap az alapítványtól, mint a világ egyik legszegényebb, leginkább háború sújtotta térsége: a Közel-Kelet, Észak-Afrika, Délkelet-Ázsia. Európa legfejlettebb kontinens infrastrukturális, emberi jogi és egy sor szempontból, mégis annyi forrást allokál ide a Soros-alapítvány, mint a legproblémásabb országokba.

Mire költik ezeket a pénzeket? Erről egy igen sziszifuszi ábrát állítottak össze, hogy véletlenül se lehessen kibogarászni. Az Egyesült Államokban a legtöbbet az "egyenlőség és antidiszkrimináció" címszó alá tartozó programok (értsd: feministák, LMBTQ, stb.) kapják, valamint a "demokratikus részvétel" vagy "gyakorlat" (democratic practice). Ez vélhetően a "Trump elleni harchoz" kell, ami szerintem igen távol esik bármiféle filantrópiától, egyszerű politikai iszapbirkózásról van szó.

Az "egyenlőség és diszkriminációellenesség" (értsd: feministák, LMBTQ, stb.) kiemelkedő összegeket kap Európában is. A "demokratikus részvétel" szintén nagy pénzeket kap.

És hogy milyen jellegű szervezetek, programok kapnak pénzt? Erre 2018 márciusában láthattunk egy remek példát. A Civil Liberties Union for Europe (CLUE) dollármilliókat kapott Sorostól, hogy német autógyártóknál lobbizzon azért, hogy azok zsarolják meg a magyar kormányt. A Soros-katonákat az sem zavarta különösebben, hogy ezzel magyar családok megélhetését sodorják veszélybe. Ez valószínűleg a filantrópia minősített esete. Mindez pedig ki sem derült volna, ha Soros egyik üzleti haragosa fel nem bérel egy izraeli magáncéget, hogy leplezze le a milliárdos üzelmeit és juttassa el az erről készült hangfelvételeket a magyar médiumoknak.

Habár az jól látható, hogy a két szervezet tevékenysége sokban különbözik, de a Nemzetközi Vöröskereszt oda irányítja a forrásait, ahol a legnagyobb bajok vannak: Afrikába és Ázsiába. Jelen van a technológiailag, társadalmilag és minden tekintetben fejlettebb Európában és Észak-Amerikában is, ám tevékenységét leginkább a harmadik világban végzi. A legfejletlenebb országokban próbálja elősegíteni az emberek boldogulását, az élelem biztosításától kezdve az emberi jogi problémákig bezárólag mindennel foglalkoznak. Mindez teljesen jól látszik a szervezet költségvetésén.

Ezzel szemben a Soros-alapítvány költségvetése másról árulkodik, hiszen a világ leggazdagabb és legfejlettebb részén költi el régiós összehasonlításban a legtöbb forrást. Miközben az alapítvány állítólag az emberi jogok érvényesüléséért küzd, tevékenysége kiemelkedő részét olyan régiókban végzi, ahol a világon a leginkább érvényesülnek ezek a jogok.

Mindeközben aktivistái nyílt hadjáratot folytatnak a demokratikus úton választást és ezzel felhatalmazást nyerő kormányokkal szemben.