A tanulmány kiindulási pontja az, hogy az iszlamizáció elsődleges erői Európában nem a nyíltan szélsőséges szervezetek, hanem a magukat mérsékeltként feltüntető iszlamista mozgalmak, amelyek közül a Muszlim Testvériség a legnagyobb és a legszervezettebb.

Mint írják, a testvériség több száz mecsetet és szövetséget működtet Franciaországban és Németországban, de az Európai Unió szinte minden országában aktív. Taktikusan, „puha” eszközökkel tör utat magának. Ennek érdekében a hétköznapi élet legmeghatározóbb területein, az oktatásban, az iszlám jog előírásainak megfelelő (ún. halal) élelmiszer-kereskedelemben és divatiparban, a minősítéshez szükséges szabványok megállapításában és kiadásában, a vallásjogi szakvéleményeket kínáló internetes portálok működtetésében, az iszlamista propagandát kínáló úgynevezett „muszliméletmód-expók” megrendezésében gyakorlatilag monopóliumot szerzett. Weboldalakat üzemeltetnek, amelyeken konzervatív szellemben adnak tanácsot a Nyugaton élő muszlimok aggályaira, számos programot szerveznek a fiatalok és a gyermekek vallási tudatosságának erősítésére.

A tanulmány konkrét példákon keresztül mutatja be a Testvériség európai stratégiáját, amelynek fő finanszírozói a szélsőséges vallási ideológiát hirdető Öböl menti államok. Az iszlám bankrendszer egyik első, 1988-as alapítású intézménye Európában a luganói székhelyű al-Taqwa Bank, amely iszlamista terrorista szervezetek és a humanitárius szervezetek boszniai tevékenységét finanszírozta. Az iszlamofóbia elleni kampányra szakosodott szervezetek, például a franciaországi „Iszalmofóbia-ellenes Tanács” (CCIF) szintén a Muszlim Testvériség irányítása alatt áll. Jóllehet a szervezet közismerten militáns és kirekesztő, Soros György Nyílt Társadalom Alapítványától 35 000 eurót kapott, de 2013-ban az Európai Bizottság is anyagilag támogatta működésüket. A Muszlim Testvériség európai fiókszervezetei részben önállóak, de illeszkednek a nemzetközi Testvériség meghatározó ideológiájához és politikai céljaihoz, amelynek központjai felügyelik az európai csoportokat.

A részletes elemzés szerint a francia Muszlim Testvérek harminc iszlám központot, 150 egyesületet és számos mecsetet működtetnek, köztük az ország két fő mecsetét Dél-Lille-ben és Bordeaux-ban. Egy új politikai elit kialakítására összpontosítanak, akik a jövőben a muszlim szavazók véleményvezérei lesznek. Katar például ösztöndíjakkal és kulturális események támogatásával a közélet teljes átalakítását célozza egy új muszlim identitású, fiatal értelmiségi réteg kialakításával. Követeléseiket a polgárjogok jelszavaival reklámozzák szövetségben a liberális-baloldali pártokkal.

A németországi Muszlim Testvériség tagjai – a franciaországihoz hasonlóan – magasan képzettek és bőséges támogatást kapnak az Öböl menti államoktól. A Német Alkotmányvédelmi Hivatal 2018-as jelentésében megállapította, hogy

Becsléseik szerint a mozgalom kemény magja körülbelül ezer fő, akik középtávon egy iszlám állam létrehozására törekednek. Németországban mintegy 50 iszlám központot irányítanak – elsősorban Észak-Rajna-Vesztfáliában, Bajorországban, de újabban Szászországban és Brandenburgban is megerősödtek. A mecsetek mindegyike kapcsolatban áll a kölni központtal. A mozgalom az ötvenes évektől kezdve rendelkezik anyagi és emberi erőforrásokkal, ám a szélesebb támogató bázis a szíriai menekültek beáramlásáig hiányzott, akiknek többsége ugyanis azon szunnita területekről származik, amelyek a rendszer fő ellenségének tartott Muszlim Testvériség hagyományos bázisát jelentették.