Éric Zemmour lesz Franciaország megmentője?
Biró András, a XXI. Század Intézet kutatója
2021.12.03. 12:00
Éric Zemmour újságíró, történész kedden – egy igen dinamikus és patrióta hangvételű videóüzenetben – hivatalosan is bejelentette, hogy megméretteti magát a francia elnökválasztáson 2022 áprilisában. Víziója egy olyan Franciaországról szól, amely szuverén és független, megvédi kultúráját, hagyományait, életmódját, és szembeszáll az ország problémáit egyre csak súlyosbító idegen kultúrájú tömegek bevándorlásával.
Polgárháború a küszöbön?
Zemmour nézetei tükrében nem meglepő, hogy az elmúlt hónapokban a nemzetközi mainstream sajtó minden eszközt bevetett, hogy már a hivatalos bejelentés előtt rasszistának és iszlamofóbnak fesse le a kimagasló intellektusú, műveiért széles körben elismert szerzőt.
Az algériai zsidó származású Zemmour legnagyobb bűne, hogy már évtizedek óta hangot ad azon véleményének, hogy Franciaországot felemészti a muszlimok bevándorlása, és megfojtja a militáns politikai korrektség jelensége.
(Photo by Magali Cohen / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP)
Zemmour véleménye szerint szeretett hazája a polgárháború küszöbén áll, amire egyébként húsz nyugalmazott francia tábornok, valamint aktív állományban lévő katonák egy csoportja is felhívta a figyelmet nyílt levelek formájában 2021 tavaszán. Ennek legfőbb okát abban látják, hogy az antirasszizmus, az iszlamizmus és a rendfenntartó erőkkel szembeni tiszteletlenség olyan magas szintre jutott a muszlimok által kiépített párhuzamos társadalmakban, hogy a közrend az összeomlás szélére került.
Zemmour alapvető igazságokat mond ki, ami miatt több alkalommal is elítélték a bíróságon „gyűlöletbeszéd terjesztéséért”. A politikai elit és az érdekeiket kiszolgáló mainstream média valódi problémája az elnökjelölttel az, hogy – sokszor igencsak sarkos módon – rávilágít a bevándorlással kapcsolatos problémákra, amelyeket az elmúlt fél évszázadban a szőnyeg alá söpörtek a franciák. A valóságtagadás korszaka azonban lejárt, és az eleinte centristaként vagy baloldali liberálisként aposztrofált Emmanuel Macron is kénytelen volt a politikai diskurzus szintjére emelni a köztársaságot fenyegető iszlám szeparatizmus jelenségét. Ennek következtében persze a balliberális véleménydiktatúra képviselői szerint Macron is a „fasizálódás” útjára lépett, ahogyan ez mindenki esetében történni szokott, aki csak kicsit is kritikus a kulturálisan idegen tömegek bevándorlásával és annak importált hatásaival szemben. Franciaország azonban már olyan szinten az önmegsemmisülés határára került, hogy a végső győzelemre esélyes valamennyi elnökjelölt (Zemmour, Le Pen, Barnier, Macron) programjában megjelenik a bevándorlás megállításának, sőt adott esetben felfüggesztésének gondolata.
Úgy tűnik tehát, hogy a franciák immunrendszere beindult, és a Michel Houellebecq által vizionált „behódolás”, valamint az annak következtében hatalomra kerülő iszlamista rezsim egyelőre halasztódik.
Mit ajánl Zemmour?
Természetesen Franciaország egyre növekvő iszlamizációja és a demográfiai átalakulás továbbra is Damoklész kardjaként lebeg az ország sorsa felett, azonban a párhuzamos társadalmakkal szembeni fellépés, a nem keresztény gyökerű népesség beáramlásának lassítása/megakadályozása által újra felvillant a remény, hogy Franciaország francia marad. Ez a gondolat egyébként Zemmournál hangsúlyosan jelenik meg, ahogyan a hivatalos bejelentést tartalmazó videóban is fogalmaz:
Nincs többé idő Franciaország reformjára, csak a megmentésére.”
Az elnökjelölt hangot adott azon véleményének is, miszerint a franciák egyre növekvő mértékben érzik idegennek magukat a saját országukban. Ez egyébként rezonál a Le Monde tavaly nyáron végzett kutatásával, amely kimutatta, hogy a franciák háromnegyede szerint az országuk hanyatlik.
(Photo by Julien Mattia / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)
Zemmour szerint Franciaország lelke haldoklik, amit az elit évtizedeken keresztül elhanyagolt, aminek orvoslására az egyik legfontosabb lépés az ország szuverenitásának visszaszerzése az európai technokratáktól és bíróktól, akik megfosztják az állampolgárokat attól, hogy a saját sorsukról döntsenek. Az elnökjelölt továbbá megkérdőjelezi, hogy az iszlám és a kereszténységből eredő szekularizmus képes békésen egymás mellett élni, ezért megválasztása esetén prioritásnak tekinti, hogy a civilizációk összecsapásával – ami már a francia mindennapok részévé vált – érdemben foglalkozzon. A brit The Telegraph által készített riport szerint a Zemmour által képviselt diskurzus rendkívül fontos a kollektív francia tudatban.
Zemmour vallja, hogy ideje véget vetni a gyermekek kísérleteknek való alávetésénék a genderideológusok és az iszlamizmus, de legalábbis a radikális iszlám szekerét toló „hasznos idióták”, az iszlám-balosok (islamo-gauchisme) által.
További hangsúlyos elem, hogy ideje annak is, hogy a francia nemzet megvédje kultúráját, és megőrizze hagyományait és életmódját.
Az elnökjelölt egy egyszerű, azonban annál fontosabb kérdést is feltesz: elfogadják-e a franciák, hogy kisebbségben éljenek az őseik földjén? Amennyiben igen, megérdemlik, hogy gyarmatosítsák őket. Ám ha nem, akkor meg kell küzdeniük felszabadításukért.
Természetesen az áprilisi választásokig – és különösen az elnök személyét eldöntő második körig – még sok víz lefolyik a Szajnán, azonban az biztos, hogy Zemmour hivatalosan is harcba szállt Franciaország megmentéséért.
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
