Több ízben is foglalkoztunk már az afrikai demográfiai robbanással, melynek köszönhetően néhány évtized múlva a kontinens lakossága elérheti a 2,5 milliárdot, ez pedig egyenes ágon fog hozzájárulni ahhoz, hogy az ott élők a különböző társadalmi, infrastruktúrabeli, gazdasági és a természetből fakadó forrásokat érintő egyenlőtlenségek miatt úgy döntsenek, ideje elindulni Európa felé. Ennek az időzített bombának a kezeléséről Brüsszelben és Berlinben többek között azt vallják, hogy

Csakhogy az amerikai közgazdász, Michael A. Clemens szerint azok, akik ezt javasolják nemhogy enyhíteni nem tudnak majd a bevándorlási hullámon, hanem éppen ellenkezőleg, pontosan felerősítik azt. Az általa a bonni Munkaügyi Kutatóintézetnek készített kutatás végeredményei szerint 

Ugyanis Clemensék felmérése arra az eddig kevéssé vizsgált tényre világított rá, hogy az efféle felzárkóztatásra szánt segélyek szinte minden esetben elérnek egy úgynevezett "fejlettségi üvegplafont", ami fölé már nem tudják tornázni az adott nemzet életszínvonalát az alapvető és átfogó kedvezőtlen gazdasági, forrásbeli, politikai és infrastrukturális tényezők miatt. 

Ugyanakkor a közgazdász szerint az üvegplafonig kitolt segélyek arra már alkalmasak, hogy a legalapvetőbb szolgáltatásokat – mint az internet, a mobileszközök és a nyelvoktatás – elérhetővé tegyék az ottani lakosok számára. A helyiek pedig ezen lehetőségek fényében pont hogy nem csillapítani akarják emigrációs vágyaikat, hanem megerősítik magukban azt a törekvést és elhatározást, miszerint ők képesek nekivágni Európának.

 – fejtette ki Clemens, aki szerint az összefüggések nagyon is világosak.

Elmondása szerint a magasabb fizetésekből származó plusz bevételt is szinte kivétel nélkül az emigrációs költségekre fordítják a kedvezményezettek, ami Clemens szerint érthető is.

Úgy látja, a megoldás az együttműködésben rejlik, magyarán az európai országoknak közösen kell kidolgozni egy olyan stratégiát, amellyel nemcsak rövidtávú többlet forrásokat biztosítanak az emigrációra készülőknek, hanem olyan helyi lehetőségeket, melyek ottmaradásra, hosszútávú, stabil építkezésre készteti őket.

Érdemes leszögezni, bár az Európát érintő közel-keleti migráció úgy tűnik – ha még csak minimálisan is, de –, csökkenőben van, a közép-ázsiai régióban ezzel pontosan ellenkező tendenciák kezdenek kirajzolódni. A Migrációkutató Intézet "Törökország és az afgánok: nagy számban érkeznek közép-ázsiai migránsok az országba" címmel megjelent korábbi elemzésében azt írja, a pakisztáni és az iráni afgánok összesen mintegy ötmilliós tömegének jogi helyzete rendezetlen. Török források szerint a perzsa államból másfél millió ember indulhat útnak rövid időn belül.

Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy az új életet és biztonságot ígérő embercsempész-hálózatok sok embert elérnek, másrészt ezen csoportok többségének semmi veszítenivalója nincsen. Utóbbit azok az emberek is megerősítették, akiket a török hatóságok charterjáratokkal toloncoltak vissza Afganisztánba Erzurumból.

Az iráni hatóságok pedig semmilyen módon nem akadályozzák meg, hogy ez az embertömeg átlépje a török határt. Jelenleg összesen mintegy 160 ezer afganisztáni menekült él a kis-ázsiai országban, de csak az elmúlt három hónapban több mint 20 ezren érkeztek a hivatalos statisztikák szerint. Ráadásul a valóságban ez a szám minden bizonnyal nagyobb, hiszen a határszakaszon történelmi múltra visszatekintő csempészhálózat működik.

Mi több, annak ellenére, hogy Kelet-Törökországban az iráni határ bizonyos szakaszain falat és kerítést építenek, a beáramlás folytatódni fog. A szóban forgó embertömegre ráadásul nem érvényes az Európai Unió és Törökország között 2016 tavaszán létrejött megállapodás, vagyis az Európa irányába igyekvőket a török hatóságok sem blokkolják akkora intenzitással.