Viszont a londoni muszlim polgármester ténykedését tragédiák sora árnyékolja be. A nagy ünneplés azóta alábbhagyott.

Sadiq Khan 2016-os hivatalba kerülése óta több terrortámadás történt Londonban, mint 2002 és 2015 között.

• 2016. október 20-án a North Greenwich metróállomáson a rendőrök megsemmisítettek egy robbanószerkezetet még azelőtt, hogy az működésbe lépett volna. A tettes az iszlámhoz vonzódó Damon Smith volt;
• 2017. március 22-én történt a Westminster hídon elkövetett terrortámadás, amelyben Khalid Masooda gyalogosok közé hajtott. Az autóból kiszállva megkéselt egy rendőrt, mielőtt lelőtték. Hatan meghaltak és negyvenen megsérültek (a merénylővel együtt);
• 2017. június 3-án három merénylő hajtott kisbusszal a London Brigde-re a gyalogosok közé. A gázolás után kiszálltak a kisbuszból, kést rántottak és mintegy negyed órán keresztül őrjöngtek, mielőtt lelőtték őket a rendőrök. A támadókat is beleértve 11-en haltak meg, és 48-an megsebesültek;
• 2017. június 19-én egy londoni mecset közelében hajtott muszlimok közé egy kisbusz, egy ember meghalt, 11-en megsérültek. Ebben az esetben vélhetően idegengyűlölet vezetett a terrorcselekményhez;
• 2017. augusztus 25-én két rendőr elfogott egy muzulmán férfit a Buckingham-palota előtt, akinél egy kard volt. A letartóztatás közben két rendőr megsérült;
• 2017. szeptember 15-én egy bomba robbant Parsons Greennél a metróállomáson. 22-en megsérültek, 18-an kórházba kerültek a sérüléseik miatt.

A nyugati sajtóban előszeretettel hasonlítják össze Londont és New Yorkot. 2018-ban robbant a hír, hogy a statisztikák történetében először Londonban több gyilkosság történt, mint New Yorkban. Az egyes esetek természetesen teljesen eltérőek lehetnek, de a statisztikákban megnőtt a késes és a maró anyaggal vagy savval elkövetett – sokszor halálos kimenetelű – támadások száma, és ezeket többnyire a londoni bandák számlájára írták, amelyeket leginkább alacsony státuszú, bevándorló hátterű fiatalok alkotnak.

Idén a lőfegyverrel elkövetett támadások 23 százalékkal és a késelések száma 21 százalékkal nőtt a tavalyi adatokhoz képest.

A rendőrség nem hatékony az ügyek felderítésében: a késsel elkövetett rablások esetén 10-ből egy esetben kapják el az elkövetőket – adta hírül a Breitbart. A brit főváros egyébként alaposan be van kamerázva, így különösen visszatetsző, hogy a rendőrség képtelen elvégezni a munkát.

A tinédzserek körében Londonban négyszer annyival nőtt az öngyilkosságok száma, mint országosan – adta hírül az Independent.

A 10-19 éves korosztályban a legrosszabb a helyzet. 2013-2016 között 107 százalékkal nőtt az életüknek önkezükkel véget vető fiatalok száma (14-ről 29-re nőtt az esetek száma évente). Az átlagos növekedés országosan 24 százalék.

Egy szélesebb csoportot vizsgálva, a 10-24 évesek között 85 százalékos a növekedés Londonban. 2013-ban 47 esetet regisztráltak, míg 2016-ban már 87-et. (Országosan 518 öngyilkosság történt).

A fiatalok között a különböző mentális betegségekkel küzdők száma is élesen emelkedett – kivéve a depresszióval küzdők számát (13 százalék). Az önmagukban kárt tevők aránya 30 százalékkal, a pánikbetegséggel, szorongással küzdők száma 52 százalékkal és az evési zavarokkal küzdők száma 142 százalékkal nőtt meg az elmúlt három évben.

A brit lap számos fiatalokkal foglalkozó szervezetet szólaltat meg, akik egyöntetűen aggasztónak nevezik az eredményeket.

Természetesen nem lehet mindezt Sadiq Khan nyakába varrni, ám a polgármester reakciói igen beszédesek.

Jelenleg a politikai játszma lényege az, hogy Khan minden problémát – a bevándorlás kérdésétől a bűnözésig – igyekszik a konzervatív kormány nyakába varrni. A kormány pedig inkább Khanra hárítaná a felelősséget. Míg a kormány azzal érvel például, hogy a rendőrség nem elég hatékony, addig Khan azt hangsúlyozza, hogy ez azért van, mert a kormány csökkentette a rendőrségnek szánt pénzügyi forrásokat.

Khan alkalmatlansága éppúgy hozzájárult a helyzethez, mint a jelenlegi és a korábbi brit kormányok impotens hozzáállása a bevándorlás kérdéséhez. A terrorizmus és a bűnözés növekedéséhez ugyanis alapvetően a bevándorlás járul hozzá nagymértékben.

Mivel az öngyilkosságok egyik leggyakoribb oka a kilátástalanság, ezért ez is leginkább a szegényebb rétegekre jellemző, vagyis a bevándorlókra.

A lényeg, hogy míg a döntéshozók igyekeznek elkenni és szétteríteni a felelősséget, addig a londoniak szívják meg a felelőtlen elit politikai impotenciája miatt.