Az előrehozott brit parlamenti választás kimenetele igencsak kellemetlenül alakult múlt csütörtökön a toryknak, így hirtelen aránytalanul nagy fény vetült az északír Demokratikus Unionista Pártra, amely akár a mérleg nyelveként is funkcionálhat, tovább biztosítva ezzel a brit Konzervatív Párt akadálymentes kormányzását.

Mint ismert, a Queen's Speech, vagyis a királynői beszéd minden brit kormány első bizalmi jellegű szavazásának előkészítő mozzanata. II. Erzsébet királynő ismerteti minden parlamenti évad megnyitó ceremóniáján a kormány következő évi törvényalkotási programjának főbb pontjait, és ha ez a program az alsóházi végszavazáson elbukik, vele bukik a kormány is. Az MTI szerint ez adja a jelentőségét annak a hírnek, hogy a kisebbségben kormányzó brit Konzervatív Párt elhalasztja a jövő hétfőre beütemezett királynői beszédet, mivel még folynak az egyeztetések az együttműködésre kiszemelt partnerrel, a Demokratikus Unionista Párttal (DUP).

A halasztásról hozott döntés egyben jelzi azt is, hogy az észak-írországi protestáns britpárti mozgalom legnagyobb politikai ereje, amely a londoni alsóházban megszerzett tíz mandátumával hozzájuttathatja a konzervatívokat a sarkalatos törvénytervezetek elfogadásához szükséges abszolút többséghez, hirtelen milyen befolyáshoz jutott a brit politikai döntéshozatalban.

Mint ismert, Paisley, Észak-Írország 2014-ben, 88 esztendős korában elhunyt "Dr. No"-ja 1971-ben hívta életre a pártot a radikális ulsteri protestáns unionizmust összefogó szervezetként. A DUP jórészt ma is betölti ezt a szerepet, nem határolva el magát betonfalakkal a lojalista félkatonai szerveződésektől sem. A "soha", a "nem" és a "tapodtat sem" Paisley tiszteletes hírhedten gyújtó retorikájának leggyakrabban visszatérő elemei voltak. Az észak-írországi katolikus oldal mérsékelt pártja, a szociáldemokrata irányzatú SDLP egyik korabeli vezetője egy ízben meg is jegyezte, hogy

Paisley, akit ezért emlegetnek "Dr. No"-ként, a katolikusokra nem vesztegetett sok jó szót. Politikai karrierjének egyik leghírhedtebb megnyilvánulása az volt, amikor

Az észak-írországi katolikusokat sem szerette jobban. A brit politikai nyelvi folklórban "Bajok" (Troubles) néven rögzült három évtizedes IRA-terrorkampány kezdetén, 1969-ben azt találta mondani róluk, hogy

Õ volt viszont az is, aki 2007-ben az újkori európai politikatörténet egyik legvalószínűtlenebb koalíciós egyezségét kötötte meg az IRA – vagyis az Ír Köztársasági Hadsereg, az egykori legnagyobb katolikus fegyveres milícia – politikai szárnyának tekintett Sinn Féin párttal.

A párt a jelenlegi vezető, Arlene Foster irányítása alatt is jórészt ugyanazt a politikai irányvonalat követi, amelyet Paisley tiszteletes három éve hátrahagyott. A párt szociálisan jóval kevésbé liberális nézeteket vall, mint a brit Konzervatív Párt. Mereven ellenzi például

• az azonos neműek házasságát, amelyet Nagy-Britanniában David Cameron, az előző konzervatív párti miniszterelnök kormánya tett lehetővé külön törvénnyel,
• és minden körülmények között ellenzi a Nagy-Britanniában szintén legális abortuszt is.

Mi több, a párt által korábban delegált egészségügyi miniszter két évvel ezelőtt a homoszexuálisok kapcsán úgy fogalmazott:

Emellett a párt jelenlegi elnöke, Arlene Foster úgy vélekedett a melegházasságról, hogy

Ezen kijelentések fényében – akármennyire is jogosak azok – szinte magától értetődő, hogy az efféle, DUP-konzervativizmus az elpuhult brit toryknak már túlságosan is sok. 

Mi több, az északír párt a terrorizmus kapcsán is sokkalta "radikálisabb" politikát vall, mint a legtöbb brit parlamenti formáció. Érthetően, hiszen a korábban már említésre került IRA-fenyegetettség miatt kénytelenek voltak első kézből hozzászokni a terror jelenségéhez. Mellesleg az IRA az évek során deklaráltan kiállt a palesztin terrorszervezetek mellett. Így már érthetőbb, hogy a DUP miért áll közelebb az izraeli, zéró tolerancia politikájához, mint a többi brit establishmentbe tartozó politikai párt.

A DUP a brit EU-tagság kérdésében a Konzervatív Párt Brexit-táborához áll közel, ugyanakkor határozottan elveti azt a lehetőséget, hogy visszaálljon a régi típusú "kemény" határellenőrzés az Ír Köztársaság és Észak-Írország között. Az 500 kilométeres határ – amely a brit EU-tagság megszűnése után az Egyesült Királyság és az Európai Unió egyetlen szárazföldi határa lesz – a "Bajok" (Troubles) idején folyamatos katonai őrizet alatt állt, és az utazók szigorú, hosszas biztonsági ellenőrzésekre számíthattak. 

A DUP egyik sarkalatos kérése a konzervatívoknak nyújtott támogatás fejében nagy valószínűséggel az lesz – a várhatóan szintén elvárt pótlólagos költségvetési juttatások mellett –, hogy ez a határhelyzet maradjon is így, annak ellenére, hogy a brit kormány ki akar vonulni az EU egységes belső piacáról, mivel nem kívánja érvényesíteni az unión belüli szabad mozgás alapelvét.

Az észak-írországi rendezést megalapozó nagypénteki egyezség alapján ugyanis mind London, mind az ír kormány pártatlan, részrehajlás nélküli közvetítőként vehet csak részt az ulsteri politikában, és a DUP hirtelen megnövekedett befolyása a brit politikai döntéshozatalban felvethet olyan aggályokat, hogy nem borul-e ez a szerződéses egyensúly.