Demokrata képviselõ: igaz lehet, hogy Trumpot lehallgatták
2017.03.17. 16:28
Dennis Kucinich – aki több mint 15 éven keresztül dolgozott a Demokrata Párt kongresszusi képviselőjeként – meglepő vallomást tett közzé, miszerint elképzelhető, hogy Donald Trump amerikai elnököt valóban lehallgatták.
A szerző nem győzi hangsúlyozni felháborodottságát annak kapcsán, hogy Trump elnök korábbi kijelentését, miszerint a Trump Towerben elhangzott telefonbeszélgetéseit a tavalyi év során lehallgathatták, bizonyos körökben nemcsak nevetségesnek titulálták, hanem egyenesen szánalmasnak. Kucinich kiemeli,
valóban létezik az agendán kívüli megfigyelés jelensége még akkor is, ha azt hivatalosan nem is hagyják jóvá. Ugyanis 2011-ben engem is lehallgattak a kongresszusi irodámban, miközben egy külföldi vezetővel beszéltem telefonon."
Mi több, erre csupán 2015-ben hívta fel a képviselő figyelmemét a Washington Times, ám ekkor már két éve távozott hivatali pozíciójából. A képviselő beszámolója szerint a tényfeltáró újságírók akkor azzal keresték meg, hogy a birtokukba jutott egy szenzitív hangfelvétel, és szeretnék, ha megerősítené Kucinich annak valódiságát. A találkára egy kínai vendéglőben, Washingtonban került sor, ahol lejátszották neki az ominózus felvételt, mely négy évvel azelőtt került rögzítésre a fővárosi kongresszusi irodájában.
Az akkori telefonbeszélgetés kezdeményezője Saif el-Islam Kadhafi volt, a líbiai kormány magas rangú tisztségviselője, aki egyúttal az ország vezetőjének, Moammer Kadhafinak volt a fia"
– emlékezik vissza Kucinich.
A képviselő elmondása szerint akkoriban azon dolgozott, hogy a kongresszusnak sikerüljön megakadályoznia az Obama-adminisztráció Líbia elleni háborús tevékenységét. A Kadhafi kormányzat pedig kapcsolatba lépett vele, ugyanis úgy érezték, hogy azok a gesztusok, melyeket a Fehér Ház és a külügyminisztérium felé tettek, süket fülekre találtak. Kucinich, még mielőtt fogadta volna a hívást, külön odafigyelt arra, hogy egyeztessen a kongresszus jogi biztosával is, hogy meggyőződjön arról, kongresszusi képviselőként van-e engedélye arra, hogy egy idegen hatalom képviselőjével felvegye a kapcsolatot:
tudtomra adták, törvényalkotóként az alkotmány védelme alatt állok a tekintetben, ha jelen esetben információt szeretnék gyűjteni és kérdéseket szeretnék feltenni."
Azt is kiemelték a beszélgetéssel kapcsolatban, hogy az Alkotmány első paragrafusa értelmében aktívan oltalom alatt áll. Az első paragrafus az, amely a hatalmi ágak elválasztásáról, a kongresszusi párbeszédekről és vitákról is rendelkezik. Ennek fényében fel is jogosították arra, hogy kérdéseket tegyen fel az ifjabb Kadhafinak.
Kucinich szerint, a telefonbeszélgetés líbiai perspektívájából megközelítve az egyetlen veszély az volt, hogy a folyamat célrarepülési irányadóként szolgálhat egy esetleges dróntámadás kapcsán – amennyiben bemérik a telefonáló Kadhafi tartózkodási helyét. A képviselő szerint azonban ezt a kockázatot úgy minimalizálták, hogy
egy egyszer használatos, eldobható mobiltelefon készülőkről indították a hívást."
Csakhogy ennek ellenére a Washington Times mégis ráakadt erre a titkos hangfelvételre. Ebből kifolyólag a képviselő kénytelen volt hitelesíteni a felvételt, melynek részleteit később nyomtatásba is adta az újság. Mi több, az online letölthető cikkben még linkeket is beágyaztak, melyeknek segítségével bele lehetett hallgatni az ominózus beszélgetésbe, melyet az ifjabb Kadhafival folytatott le.
Ugyanakkor a nyomtatásba került cikk már azt írta: „titkos, Tripoliból származó felvételek”. Azonban Kucinich nem győzi hangsúlyozni, megvannak a kétségei ezen információ kapcsán, ugyanis a felvétel hangminősége kiváló volt, mindkét végen. Továbbá - elmondása szerint -, ha egyes források valóban Tripoliban találtak volna rá az ominózus felvételre, akkor nincs akad hihető indoka annak, hogy miért pont a Washington Timest választották ki, hogy nyilvánosságra hozza a történetet.
Ráadásul melyik idegen titkosszolgálat lenne érdekelt az én telefonbeszélgetésem rögzítésében – mely komoly technológiai befektetést igényelt -, majd annak egy újságon keresztül való kiszivárogtatásában?"
– teszi fel a költői kérdést Kucinich, majd kijelenti: úgy gondolom, a felvételt egy amerikai, hírszerzéssel foglalkozó ügynökség készíthette, hogy azt a Timeson keresztül politikai célokra használhassa fel.
Nem sokkal azután, hogy a Times megírta a cikket, fel is hívta a kongresszusi kollégáinak a figyelmét az incidensre, majd hagyta leülepedni az ügyet:
azt gondoltam, néhány információszabadsággal való visszaéléssel kapcsolatos rutineljárás pontot tehet az ügy végére, melyeket még azelőtt indítottam, hogy elhagytam volna 2012-ben a pozíciómat."
Csakhogy öt évvel azután, hogy ezeket az eljárásokat megindította Kucinich, a mai napig vár egyes hírszerzési ügynökségek válaszára az információszabadsággal való visszaélés kapcsán.
Ügyével soha sem állt a nyilvánosság elé, azonban amikor meglátta, hogy Trump elnök állításait milyen csúfos fogadtatás érte, úgy érezte, meg kell osztania a tapasztalatait.
Amikor ugyanis Trump elnök felhozta annak a kérdését, vajon tényleg lehallgatták-e beszélgetéseit a Trump Towerben, akkor bizonyítékokat kértek tőle. Ehhez annyit fűznék csak hozzá: velem már egyszer megtörtént"
– zárta vallomását Dennis Kucinich.
Akik ezek után is kételkednének Trump állításaiban, azoknak érdemes összehasonlítaniuk a Demokrata Párt revolverújságának, a The New York Timesnak a két egymással ellentmondásos hírét. A nyomtatott napilap – miután napvilágot láttak Trump lehallgatással kapcsolatos kijelentései – március 4-én azt közli:
Donald Trump semmivel nem tudja alátámasztani azt, hogy Obamáék lehallgatták."
Csakhogy ezzel szemben ugyanezen orgánum, amikor politikai érdeke megkívánta, akkor arról írt cikket január 20-án, hogy
egyes hírszerzők valóban vizsgálnak bizonyos szerzett felvételeket azért, mert az felfedheti Trump orosz kapcsolatait."