Darabjaira hullott a német pártrendszer
2016.10.12. 13:58
Werner Patzelt, a Drezdai Egyetem politikatudomány professzora szerint a hagyományos német néppártok kitöltötték szolgálati idejüket, mivel feladták a politikai széleken lévők integrációját.
A német professzor szerint a német politikai rendszer alapjaiban változott meg, hiszen többé nem állja meg a helyét az az állítás, miszerint az Angela Merkel vezette CDU jobbra, a szociáldemokrata SPD balra, a liberális FPD pedig a „mérleg nyelveként” középen helyezkedik el.
Ennek tényleg vége van. Már csak az a kérdés maradt nyitott, hogy egyszer vagy mindenkorra”
– írja publicisztikájában a professzor.
Patzelt szerint jelenleg Németországban csak egyetlen igazi néppárt van: a bajorországi CSU, ami egyesíti magában az attraktív elveket és a pragmatikát. Amelyik párt ezt feladja, az óhatatlanul „eltörpül”.
A szerző úgy látja, hogy ez a folyamat országszerte felismerhető, kérdés azonban, hogy feltartóztathatatlanul terjed-e ez a folyamat, vagy pedig új néppártok jönnek létre – délnyugaton a Zöldek, keleten az AfD?
A bonni politikai rendszer és azon belül a néppártok kialakulásához lényegében az vezetett, hogy a korábbi Nyugat-Németországban a klasszikus értelemben vett jobboldaliságtól a náci múlt miatt vonták meg a bizalmat, a baloldaliságtól pedig a kommunista múlt miatt. Ez vezetett ahhoz, hogy a CDU nagy felszívó erővel bírt a rivális jobboldali pártok vonatkozásában.
Az SPD esetében a KPD (kommunista párt) betiltása jelentette a fordulatot, hiszen megszűnt a balról jelentkező nyomás. Sem a szocialisták, sem pedig a kereszténydemokraták nem finomkodtak felszívni a széleken található szavazókat.
Az elhatárolósdi és a kizárósdi 1968 révén vált magatartási normává. Ennek következtében felerősödött a politikai érzékenység, ami azt eredményezte, hogy minden, ami balos, az alapjában jó, a jobbos viszont minden esetben rossz. A jobboldali pártok így egyre inkább elzárkóztak a szélektől, így létrejött a „politikailag tökéletes” balközép és egy nem „elegendő” mértékben modernizált jobbközép.
A jobboldaltól való elhatárolódás a CDU részévé is vált, melynek köszönhetően azt hányta a szövetséges CSU szemére is, hogy helytelenek a politikai tételei. Werner Patzelt szerint ennek a kizárásnak köszönhetően nyílt meg a tér az egészen más céllal megalapított AfD számára, amely tartósan Merkel pártjának konkurenciájává válhat.
Patzelt úgy véli, hogy a CDU elveszítette egykori magától értetődő néppárti szerepét, mivel nem próbálkozik tovább a jobboldali szavazók integrálásával, a nagykoalíció révén pedig feladta a szociáldemokratáktól való egyértelmű elhatárolódást is.
Bár az SPD szervezetei szakítottak a ’68-as kultúrforradalommal, melytől Schmidték is elhatárolódtak. A pártpolitikai parlagon hagyott területeken azonban előretörtek a Zöldek. Ezekben a reprezentációs lyukakban annyira megvetették lábukat, hogy a riválisok elhatárolódási és kizárási tevékenysége már nem tudott fogást találni rajtuk – írja Patzelt.
Ez az oka annak, hogy az SPD a CDU számára miért vált ellenségből partnerré. A jobboldaliság és a baloldaliság következtében létrejött reprezentációs lyukak, valamint az ezekkel való helytelen eljárások következtében a bonni másfél-pártrendszer a jelenlegi "hatpártrendszerré" alakult. Ebben a rendszerben – különös módon – már csak a regionális pártoknak lehetnek néppárti vonásai.
A CDU által szabadon hagyott résnek köszönhetően jött lére a jelenlegi jobboldali populizmus, ami ezen pártok ostorává vált, melyek csak kizárni akarnak, ahelyett, hogy integrálnának. Ez Werner Patzelt szerint nem éppen bölcs dolog.