Brüsszeli merényletek: a radikális imámok aknamunkája
2016.03.23. 16:39
A keddi merényletek nem véletlenül Belgiumban történtek. Nem csak arról van szó, hogy Brüsszel szimbolikus jelentőségű célpont, hanem arról is, hogy a terroristák helyben voltak. Ennek a jelenségnek sokrétű oka van: az egyik ilyen, hogy gördülékeny és hatékony a fiatalok beszervezése.
A fejlődő belga gazdaság számára nagyon fontos volt, hogy hosszú időre biztosítsa a nyersanyag- és energiaellátást. Faiszál, a szaúdi uralkodó 1967-ben látogatott el Belgiumba és megállapodást kötött az akkori belga királlyal, I. Balduin-nal. Megállapodtak az olajszállítás részleteiben és a jóhiszeműség jegyében Fajszál azt kérte a belgáktól, hogy építhessenek egy nagy mecsetet és abban szaúdi hitszónokok terjeszthessék az igét.
Ebben az időszakban a belga kormány – Németországhoz hasonlóan – arra bátorította a marokkói és török munkásokat, hogy jöjjenek minél nagyobb számban, hiszen nemcsak nyersanyag és energia kellett, hanem olcsó munkaerő is. Jelenleg 600 000 muszlim él az országban, a teljes lakosság 11 millió fő.
A szaúdiak jó üzletet csináltak, mert volt egy park Brüsszel belvárosában, ami eléggé le volt amortizálva és ezt a területet 99 évre ingyen megkapták. Itt alapították meg Európa egyik legnagyobb muszlim imahelyét, a Nagy Brüsszeli Mecsetet és emellett egy kulturális központot is felhúztak. Látszólag mindkét fél jól járt, mert a szaúdiaknak lett hol imádkozni és belgáknak ingyen rendbe hoztak egy lerobbant parkot a város közepén.
A Nagy Brüsszeli Mecset komoly szerepet játszott abban, hogy sok muszlim radikalizálódott. Ebben elsősorban a marokkói és török bevándorlók és a szaúdi hittérítők között meglévő kulturális különbség játszik szerepet.
Marokkóban hegyes-völgyes a vidék és nem sivatagos. Az ottani iszlám jóval nyitottabb, toleránsabb, világiasabb szemléletű, mint a szaúdi. A török és marokkói vendégmunkásokat nem feltétlenül az imádkozás szándéka vezette a brüsszeli mecsetbe, inkább az ismerkedés miatt mentek és a szertartások társadalmi események is voltak. Ez azonban hamar megváltozott, sokan újra megtalálták a vallást, de annak egy radikálisabb, antiszekuláris változatát. Sok marokkói ösztöndíjjal Medinába ment tanulni.
Azt szeretjük gondolni, hogy Szaúd-Arábia egy barát és szövetséges, de valójában két arcukat mutatják a világnak: amikor az iráni síiták ellen kell harcolni, akkor ők a Nyugat szövetségesei, de ugyanakkor a saját vallásukkal kapcsolatban van egyfajta hódító ideológiájuk és ebben nem hajlandóak a kompromisszumra"
– mondta George Dallemagne, belga képviselő.
Az ellenzéki képviselő sok olyan indítványt támogatott és nyújtott be, amely azt célozta, hogy lazuljanak Belgium kötelékei Szaúd-Arábiával.
Nem lehet párbeszédet folytatni egy olyan országgal, amely arra törekszik, hogy destabilizáljon minket."
A mecset egyik imámja Mohamed Ndiaye 2015-ben kiállt például a párizsi terror ellen:
"Mély bánattal töltenek el minket a párizsi események. Megemlékezünk az áldozatokról és azok családtagjairól."
A összes imám hasonló üzenetekkel lépett a nyilvánosság elé a párizsi tragédia kapcsán. Szerintük az iszlám a béke vallása és semmi köze nincs a terroristák ámokfutásaihoz.
A mecset azonban továbbra is fejfájást okoz a belga kormánynak: tavaly augusztusban a WikiLeaks például nyilvánosságra hozta, hogy a szaúdi nagykövetség egyik alkalmazottját kiutasították az országból, mert az a Takrifi dogmát terjesztette.
A mecset mellett található Iszlám Kulturális Centrum vezetője, Khalid Alabri szintén ki lett tiltva az országból, hasonló eszmék terjesztése miatt. A gond az, hogy egy ilyen szervezet vezetőjeként rendkívül sok emberrel került kapcsolatba, ráadásul a helyi muszlim közösség egyik vezető alakja volt.
A belgiumi muszlim közösség egy részének radikalizálódása tehát a radikális szaúdi hittérítőknek és a helyi muszlim közösségben vezető szerepet betöltő radikálisoknak köszönhető.