Konferenciát tartott ma a LIBE-bizottság, melyen a kutatási és mentési feltételek megvitatására fókuszáltak a Földközi-tenger térségében. A bizottság meghallgatásának megkezdésekor Juan Fernando López Aguilar, a LIBE-bizottság elnöke bejelentette: egyperces néma csenddel emlékezzünk a német nemzeti ünnepre. A megemlékezés előtt viszont figyelmeztetett: azért arról se feledkezzünk el, hogy 2013-ban Lampedusától nem messze több mint 300 migráns halt meg a Földközi-tengeren, azóta csak hat év telt el, ám még mindig sokan veszítik életüket, miközben próbálják az európai partokat elérni. Ezek után nem teljesen világos, hogy minek is szólt a megemlékezés.

López nyitóbeszédében kiemelte, hogy bár sűrű a LIBE meghallgatási programja, erre a meghallgatásra mindenképpen időt szakítottak, hiszen nagyon fontos. Beszélt a könnyítési irányelvről: e szerint kiemelt feladat, hogy a humanitárius segítségnyújtás büntetőjogi cselekményként való elbírálását meg kell akadályozni, hiszen fontos, hogy minél kevesebb haláleset forduljon elő, illetve segíteni kell azokat, akik Európában akarják megvetni a lábukat.

A Migráció és Védelem Igazgatóság vezetője, Michael Shotter elmondta, a halálesetek száma csökkent, de még mindig túl magas. Erkölcsi és jogi felelősségünk tehát, hogy megmentsük azokat az embereket, akik az üldöztetések elől menekülnek. Megbízható és állandó feltételek kellenek a kutatásra és mentésre a mostani ad-hoc megoldások helyett. Elmondása szerint a LIBE-bizottság elkötelezett amellett, hogy minden támogatást megadjon és hozzájáruljon a mentések kivitelezéséhez. Viszont átfogó stratégiára van szükség a migránsok megmentésére és az embercsempészek munkájának visszaszorítására, hiszen ők profitálnak a migránsok sorsából.

Mondjuk akkor felmerül a kérdés, hogy mégis miért működnek együtt egy embercsempésszel? Persze Carola Rackete, bár a nyáron még börtönbüntetésre ítélték, nem számít már bűnelkövetőnek ezekben a körökben, épp ellenkezőleg: az embercsempészből önmagát is feláldozó, ünnepelt hős lett. López is ennek megfelelően konferálta fel: „Carola Rackete, aki menekülteket mentett a Földközi-tengeren.” Minden az érdekektől függ, és ezt a polkorrekt LIBE-ben nagyon jól tudják.

Shotter beszédében kitért a civil szervezetek dicséretes munkájára, szerinte az NGO-k nélkül nem működhetne ilyen szervezetten a migránsok mentése, kitelepítése. Pontosan ezt mondjuk mi is, csak olyankor ugyanezek az emberek hazugsággal vádolnak minket. Shotter szerint nem szabadna, hogy különböző kontextusokban a civil szervezetek migránsmentő munkája bűncselekménynek, embercsempészetnek minősüljön. Ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy kik határozzák majd meg ezeket a különböző kontextusokat, szerintem a válasz egyértelmű: természetesen a bevándorláspártiak.

Molnár Tamás (Európai Unió Alapjogi Ügynöksége) a kutatás és mentés jogi szempontjaira tért ki. Kiemelte, hogy tengerjogi kontextusban az élethez való jog érvényesítése hosszú ideje fennálló kötelezettség. Szerinte azok a hajóskapitányok, akik a vízen életveszélybe került embereknek segítenek, nem vonhatóak jogilag felelősségre.

Miután megtörtént Carola Rackete erkölcsi és jogi szerecsenmosdatása, maga az embercsempész is megkapta a szót. Rackete szintén megemlékezett a 6 évvel ezelőtti tragédiáról, amikor több száz migráns fulladt a tengerbe, mivel nem volt jelen szakszerű segítség. Utalva Shotterre elmondta, hogy ők csak az emberi szolidaritást és élethez való jogot akarják érvényesíteni a tengeren.

Rackete 2016-ban döntött úgy, hogy a civilként szerzett tapasztalatait hajóskapitányként is kamatoztatni fogja. Rackete az érzelmekre akart hatni beszédében: visszaemlékezett, amikor munkája során a bevándorlók vízfelszínen lebegő holttesteit gyűjtötték össze, amiket sárga mellénnyel jelöltek, hogy lássák a hajnalig tartó munkában, hogy merre vannak és nehogy elsüllyedjenek mielőtt kiemelték őket a tengerből, sokszor tapasztalták, hogy visszakényszerítik Líbiába a migránsokat, pont oda, ahonnan elmenekültek.

Rackete szerint a média bár folyamatosan tudósított arról, ami a Sea-Watch 3 nevű hajón zajlott, de senki nem tett semmit. Szerinte a tengeren nincsenek határok, a Sea-Watch esete pedig azt demonstrálta, hogy a tagállamok képtelenek megmenteni és befogadni 53 embert. Ezért vitték őket a lampedusai kikötőbe. Ott viszont úgy tekintettek a hajóra, mint a pestisre, nem pedig egy olyan hajóra, ami embereket ment meg.

Bár a mentés során büntetőeljárás elindításával fenyegették, de neki csak az volt a fontos, hogy ez a szörnyű helyzet véget érjen és az emberek megmenekülhessenek. Rackete sokszor használta a biztonság és a felelősség szót, de beszédéből világossá válhatott mindenkinek: őt nem a célország lakóinak biztonsága érdekelte, hanem az oda bevinni kívánt migránsoké.

Rackete szerint meg kell változtatni az egész rendszert, mert most a középpontban a visszaküldés áll, nem pedig a befogadás, és ez rossz.

Rackete szerint minden alkalommal, amikor egy civil szervezet hajója migránsokat ment és visz egy európai kikötőbe, szembesül azzal, hogy büntetőeljárást indítanak ellene. Ez nem az igazságszolgáltatás csorbulása? – tette fel a kérdést, a közönség pedig fél percig kitartóan, felállva tapsolt.

Állva tapsol a közönség az embercsempész Carola Racketének

Átvéve a szót, López külön megköszönte az ünnepelt embercsempész hősnek a beszédét, kiemelte, hogy ez a taps milyen beszédes. Hát igen, valóban látható, hogy főleg bevándorláspártiak alkotják a LIBE-bizottságot és vesznek részt meghallgatásain.

A Rackete-érzelmi csúcspont után Andrea Tassara, az olasz parti őrség parancsnoka beszélt arról, hogy az embercsempészek munkája milyen káros, gyakran erőszakot alkalmazva kényszerítenek fel migránsokat a mentőhajókra, munkájuk ellenőrizhetetlen, a migránsok szállítására használt hajók rossz állapotban vannak, túlterheltek. Az olasz parti őrségnek ráadásul sokszor a területén kívül is fel kell lépnie. Hogy ezek a megállapítások hogyan férnek össze azzal a ténnyel, hogy mindeközben együttműködnek egy embercsempésszel, akinek állva tapsolnak a szakbizottságban, az épp annyira marad megválaszolatlan, mint az a kérdés, hogy pontosan ki is támogatja Carola Racketét.

Bár Salvini alatt Olaszország példát mutatott, hogy meg lehet állítani a migránsokat, hiszen csak politikai akarat kell hozzá, a baloldali fordulat most arra világít rá, milyen jövő vár ránk, ha a bevándorláspártiak győznek: megnyitják a határokat, kikötőket, rákényszerítik a kvótát azokra, akik nem kérnek belőle és elárasztják Európát migránsokkal. Mindezt persze emberi, jogi és erkölcsi kötelességre hivatkozva.

A kérdések szekciójában felmerült, hogy Rackete nem törődött azzal, hogy nőket megerőszakoló migránsokat szállított Olaszországba és lábbal tiporta ezzel az ott élő emberek jogait. Hőst csinál magából, miközben csak teret ad az újabb és újabb bűncselekményeknek. A hozzászólást taps követte, majd egy zöldképviselő újabb hozzászólása: „Szeretnék elhatárolódni az előttem szólótól, ilyen hozzáállással nem lehet kezelni ezt a kérdést” – újabb taps. Bár mindenkinek csak egy perce van a hozzászólásra, a bevándorlásellenes hozzászólásnál jelezték az időkorlátot, a bevándorláspárti viszont túlléphetett a kereten. Hát így megy ez Brüsszelben.