Diszkriminatív és uniós jogba ütköző lehet az a 2003. évi szlovák kárpótlási törvény, ami csak szlovák állampolgároknak és állandó lakóhellyel rendelkező személyeknek adott lehetőséget arra, hogy a II. világháború után elkobzott termőföldek után kárpótlást igényeljenek az államtól. Brüsszel azonban nem kíván foglalkozni az üggyel.

A szlovákiai magyar képviselők az üggyel kapcsolatban több alkalommal is az Európai Bizottsághoz fordultak, de konkrét válasz csak pár hete érkezett Brüsszelből.

Csáky Pál (MKP) kérdésére Erik Noteboom, a bizottság szakértője azt válaszolta, hogy a 2004. december végéig hatályban lévő kárpótlási törvény állampolgárságra, illetve állandó lakhelyre vonatkozó követelményei valóban korlátozhatják a tőke szabad áramlását.

Az Európai Bizottság ugyanakkor a szlovák hatóságoktól kapott információk szerint megállapította, hogy nagyon kevés embert érinthet a kérdés, így nem kíván foglalkozni az üggyel – írja a Magyar Idők.

Brüsszel álláspontja szerint a szlovák kárpótlási törvény ugyan korlátozást jelenthetnek a szerződési szabadságokra, de alapvetően történelmi helyzetekre vonatkozik, melyek az ország EU-csatlakozása előtt keletkeztek, és nincs bizonyíték arra, hogy lényeges hatással lenne a belső piac működésére és az alapvető szabadságokra.

A Magyar Idők megkeresésére a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, Imre Miklós elmondta, hogy az unióban a tőke szabad áramlása az egyik legfontosabb alapszabadságok egyike. Éppen ezért az sem lényeges, hogy egy adott jogszabály hány embert érint, ha ellentétes ezzel az alapszabadsággal.

Imre Miklós szerint érdemes lenne az Európai Bizottság előtt bebizonyítani, hogy jelenleg is több száz, vagy akár több ezer olyan ember élhet Közép- vagy Nyugat-Európában, akiket Szlovákia megfosztott vagyonuk egy részétől azáltal, hogy állampolgárság, illetve állandó szlovákiai lakóhely híján kizárta őket a kárpótlási rendszerből.