Szerencsére az Independent véleménycikkében nem őrül meg annyira a szerző, mint azt először gondolnánk. Az azonban világosan látszik, hogy a szerző bele akarja rángatni a labdarúgókat egy politikai, diplomáciai vitába. Miért kellene a sportolóknak beszállnia a két kormány vitájába, vádaskodásába?

Amikor Szkripalékat megmérgezték egy szovjet tömegpusztító fegyverrel Salisbury városában, akkor olyan véleményeket lehetett hallani, hogy jobb lenne, ha Anglia bojkottálná az oroszországi labdarúgó-világbajnokságot. Vagy legalábbis érjék el, hogy más ország legyen a házigazda. Erre persze semmi esély nem kínálkozott – írja a lap. A szerző azon is elgondolkodott, hogy mi történik, ha megnyerik a tornát. Hiszen ekkor, a korábbi tornák alapján vélhetően Putyin adná át a trófeát és az aranyérmeket a győztes válogatottnak.

– teszi fel a kérdést a szerző, amiből azonnal kitűnik, hogy szeretné belerángatni a sportolókat a két ország közötti csetepatéba.

A sportolóknak nem az lenne dolguk, és magának a modern sportnak nem az lenne az egyik lényege, hogy a pályán kell helytállni az ország becsületéért? Ott, a nemzeti mezt magukra öltve kell küzdeniük, nem pedig a pályán kívül, a meccs végeztével osztani az igét.

Ezek a gondolatok hasonlóak ahhoz, mint amikor 1980-ban az USA, majd 1984-ben pedig a Szovjetunió és a csatlósállamok bojkottálták az olimpiát. Értelme akkor ezek a politikai döntéseknek sem volt, egyedül a sportolók szívták meg, akik addigi életüket az olimpián való megmérettetésnek szentelték. Akkoriban számos keményen dolgozó sportember karrierjét, vágyait törte ketté az ostoba nyakaskodás.

Tény és való, hogy az Oroszország és Nagy-Britannia közötti kapcsolat 30 éves mélyponton van. Különösen a Szkripal család elleni merénylet tette taccsra a kétoldalú kapcsolatokat, amelynek nyomán az összes EU-s tagállam orosz diplomatákat utasított ki a területéről.

Mint ismert, Szergej Szkripal orosz-brit kettős ügynök volt, aki lányával 2010-ben telepedett le Nagy-Britanniában. 2018. március 4-én a volt kémet és lányát valaki megmérgezte a novicsok nevű idegméreggel. A tömegpusztító fegyvernek minősülő anyagot még a Szovjetunióban fejlesztették ki. A legnépszerűbb elmélet szerint az orosz titkosszolgálat akart így végezni Szkripallal, mert az korábban átállt a britekhez. (Új hazájába egy fogolycsere során került). Jelenleg az egyetlen nyom, amely az oroszokhoz köti a merényletet, az maga a gyilkos anyag, a novicsok. Ezt a szovjetek csak és kizárólag katonai célokra gyártották. Jelenleg számomra úgy tűnik, hogy inkább provokációról van szó, hiszen ha az oroszoknak érdekükben is állna elintézni Szkripalt és lányát, akkor sem valószínű, hogy megkockáztatják egy tömegpusztító fegyver becsempészését egy NATO-tagországba – ezzel kockáztatva a harmadik világháború kitörését. Persze az is lehet, hogy ezzel üzenetet akartak küldeni. Minden csak feltételezés, az oroszok hivatalosan tagadják, hogy ők hajtották volna végre a támadást.

Azóta további polgári személyek betegedtek meg a katonai idegméregtől, amikor vélhetően hozzáértek valahol, valamikor annak tartályához. Egyikük a napokban belehalt a gyilkos szerrel történt érintkezésbe.

Jelenleg a hatóságokon a sor, hogy bizonyítsák: valóban az oroszok, pontosabban az orosz állam volt az elkövető.

Bármi is a helyzet, jobb, ha a sportolókat kihagyják ebből. Koncentráljanak a labdarúgásra, ahhoz értenek. Demokráciából és szólásszabadságból pedig a saját vezetőiket is kioktathatnák.