Hugo Chávez hagyatéka továbbra is kísérti a dél-amerikai országot, drasztikus hanyatlásban a gazdaság és a szociális biztonság.

Annak ellenére, hogy már közel három éve meghalt a venezuelai marxista-leninista elnök, az ország helyzete semmilyen téren sem tudott kellőképpen megszilárdulni. A gazdaság soha nem látott válságban van, a kormányzat által fenntartott ételosztópontok előtt tömegek dulakodnak, továbbá a nyílt utcán történő erőszakos rablások megsokszorozódtak. Röviden: közel az összeomlás.

Nem csoda, hogy a szakértők egy időzített társadalmi bombát vizionálnak, amennyiben a gyógyszer ellátások és alapvető élelmiszerek nélkül hagyott, létminimum alatt élő emberekről esik szó. Egy éhes sorban álló így összegzi röviden a szomorú helyzetet:

A két évvel ezelőtti, több mint harminc halálos áldozatot követelő tüntetéssorozatok sem mozdították előre a kormányzat politikáját. Azonban ez aligha hat meglepetésként, hiszen Chávez örökségének levetkőzése nem várható el a jelenlegi elnöktől, Nicolás Maduro-tól, aki egykor Chávez külügyminiszereként dolgozott.

A 2015-ös gazdasági adatok szerint 141,5 százalékos inflációval és több mint hét százalékos gazdasági recesszióval küzd Venezuela. Az IMF előrejelzései szerint az infláció még tovább növekedhet idén, elérheti akár a rekordméretű 720 százalékot is, hiszen a tehetetlen nemzeti bank folyamatosan bankjegynyomtatással próbálja az egyre tágabb szakadékot áthidalni.

Az átlagbérek értéke ezalatt 35 százalékkal csökkentek, ebből kifolyólag, a venezuelai lakosok 76 százaléka létminimum alatt él. Ez a szám két évvel ezelőtt, még csak 55 százalék körül mozgott.

Manduro elnök láthatóan nem tudja megfelelően kezelni a helyzetet, azonban nem csak ő küszködik, ha megoldásokról esik szó. Manduro egyik politikai ellenfele, Henrique Capriles sem áll a helyzet magaslatán a lehetséges hosszútávú stratégiákkal kapcsolatban:

Független elemzők szerint most érkezett el arra a pillanatra a venezuelai politikai szcéna, hogy békés tárgyalásokkal kellene feloldani a gazdasági és politikai traumáktól sebzett ország helyzetét. Feltehetően ez azonban addig nem fog sikerülni, amíg a politikai foglyoknak nem hirdetnek amnesztiát és a bíróság függetlenségét vissza nem állítják.

(Economist)