Miközben a fősodratú média mindent megtesz annak érdekében, hogy Donald Trump karakterét összemossa a rasszizmussal és a gyűlöletkeltéssel, addig kevés szó esik arról, hogy Obama elnök regnálása óta egyre rasszistábbak az amerikaiak.

Miután 2008 őszén elnökké választották Barack Obamát, az Egyesült Államok kozmopolitának mondott szavazói – jobbról és balról is – fellélegeztek. Ugyanis meg voltak győződve arról, hogy a több évszázados történelemmel rendelkező amerikai rasszizmus fejezete ezennel bezárult. 

Csakhogy Barack Obama beiktatása után nem sokkal kiderült, hogy az amerikai kisebbségek és nációk közötti feszültségek jottányit sem csökkentek. Mi több, e jelenség még csak meg sem lepte az akkori választásokat alaposabban követő szavazókat, hiszen mind a 2008-as, mind pedig a 2012-es kampányban is felmerült Obama negatív kontextusban tálalt kenyai-muszlim öröksége, és persze a kampánytechnikai szempontokból érthető módon elkendőzött második neve, a "Hussein" is.

E folyamatok – még ha csak felületes módon történő, de – retrospektív vizsgálata kulcsfontosságú amennyiben a republikánus elnökjelölt, Donald Trump körüli felhajtást kontextusba szeretnénk helyezni. 

Természetesen a mindig megértő, elnéző és álságosan nyitott álláspontot képviselő demokraták narratívájába ez a diagnózis kitűnően illeszkedik. Csakhogy Trump egyre népszerűbbé kezd válni nemcsak az afroamerikai szavazók körében, hanem már a spanyolajkúak közt is, amely nemcsak Trump kampánycsapatának a professzionalizmusát tükrözi, hanem azt is, hogy a republikánus ingatlanmágnástól távol áll bármilyen rasszizmuson alapuló politikai motiváció.

A kimutatások szerint ugyanis a lakosok túlnyomó többsége – pontosabban a hatvan százalékuk – szerint, amióta Barack Obama hatalmon van, kifejezetten elmérgesedtek a kisebbségek közti nézeteltérések és viták. Összehasonlításképpen 2008 előtt csupán a válaszadók 48 százaléka látta ennyire borúsnak az USA helyzetét.

Emellett a feketék ellen táplált antipátia is növekedett. Nyolc évvel ezelőtt, a teljes lakosságnak kevesebb, mint a fele táplált ellenérzéseket az afroamerikaiakkal szemben, számszerűen 48 százalék. Azonban négyévnyi demokrata kormányzást követően ez a szám már 51 százalékra emelkedett. Továbbá az implicit rasszista attitűdök is drasztikusan megnőttek: 49-ről 56 százalékpontra. 

Mi több, az amúgy elfogultabbnak mondott afroamerikai válaszadók mindössze 13 százaléka látja úgy, hogy az Obama-kormány pozitív hatást gyakorolt az elmúlt nyolc év alatt a fiatal feketék életkörülményeire, ami még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető eredménynek. 

Természetesen ezeknek a kimutatásoknak a gyakorlati hatása is igencsak kézzelfoghatóvá vált. Ugyanis a 2008-as demokrata kormányalakítás óta tíz nagyszabású, rasszizmussal kapcsolatos, komoly rendbontás történt az Egyesült Államokban. Ezek túlnyomó többsége a feketék sérelmére történt, azonban akadtak olyan esetek is, amelyek a fehéreket érintették hátrányosan.

A legutóbbi, az észak-karolinai Charlotte városában bekövetkezett rendőrségi akció eredményeként egy afroamerikai járőr egy szintén színes bőrű – a jelentések szerint fegyvertelen – 43 éves férfit sebesített meg halálosan. A rasszista indíttatást nélkülöző incidenst ennek ellenére heves tüntetések követték, melynek keretében még egy fehér televíziós riportert is megpróbáltak felgyújtani a feldühödött kisebbségi tüntetők. Az összecsapásoknak végül egy halálos áldozata volt, és 12 rendőrt súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba.

Továbbá szintén idén, a minnesotai St.Paul városában is zavargás tört ki, miután egy közúti ellenőrzés keretében egy gyanús mozdulatot észlelve egy járőr agyonlőtt egy fekete férfit járművében. Az ezt követő tüntetéssorozat húsz sebesült rendőrt és mintegy száz letartóztatott, erőszakos demonstrálót eredményezett, akik többségében a Black Lives Matter ( A Fekete Életek is Számítanak) nevű mozgalom tagjai voltak.

A történtek ellenére Obama elnök mégsem volt hajlandó elismerni a nyáron, hogy bizony, az Egyesült Államokban nagyon komoly etnikai feszültségek húzódnak, amelyeknek nemcsak a feketék az elszenvedői:

A disszonáns hatású és a valóságtól meglehetősen távolra pozicionált beszéd komoly reakciókat váltott ki több, a demokrata kormányt bíráló szakértőtől is. William Johnson az amerikai rendőrszervezetek szövetségének vezetője szerint a szövetségi szervek és minisztériumok – különösen az igazságügyi tárca – mindig enyhíteni akarják az országban egyre elmélyülő feszültségeket és kisebbítik az erőszakos bűncselekmények jelentőségét. Eddig soha nem ítélték el nyíltan a "Fekete életek számítanak" nevű civil mozgalmat, amely nyíltan rendőrök megtámadására és megölésére szólított fel, és közben az ország gondjaiért a rendőrséget hibáztatja.

Emellett Newt Gingrich, a képviselőház volt republikánus elnöke, akit gyakran emlegettek Donald Trump lehetséges alelnökjelöltjeként, arról beszélt, hogy Obama kudarcot vallott az ország egyesítésében, ami az etnikai feszültségeket illeti:

Mindezek fényében tehát igencsak bizarrnak hat a jelenlegi demokratapárti média – élén a CNN hírcsatornával – azon kampányfogása, melynek keretében megpróbálják Donald Trumpot az országon belüli rasszista feszültségek felkorbácsolójának és kihasználójának beállítani. Hiszen az egyetlen személy, aki érdemben felelősségre vonható lenne azért, hogy idáig fajultak az USA-ban a nációk közti nézeteltérések, az az ország afroamerikai elnöke, Barack Obama. Nem véletlen tehát, hogy Trump támogatói között egyre csak nő a színes bőrűek aránya.