A napokban 141 migránssal a fedélzetén kötött ki az Aquarius, miután öt ország felajánlotta, hogy befogadja az utasokat. Az SOS Méditerranée és az Orvosok Határok Nélkül segélyszervezetek által fenntartott hajó utasait végül Franciaország, Németország, Spanyolország, Portugália és Luxemburg fogadja be. A máltai kormány a megegyezést követően engedélyezte, hogy az Aquarius kikössön Vallettában.

Tóth Norbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, nemzetközi jogász a Kossuth Rádió Ütköző című műsorában elmondta, a tengeri hajózás kapcsán nem az uniós szabályozás az érvényes, hanem a „klasszikus” nemzetközi jogi szabályok. Az Aquarius esete is a tengerjogi szabályozásokhoz kapcsolódik, ami a nemzetközi jog egy részterülete. Hozzátette: a tengeri hajózás nemzetközi tevékenység.

A jelenleg hatályos tengeri szabályok 1974 óta vannak érvényben. Ezek nem konkrét eseteket írnak le, hanem biztosítják azt, hogy a tengeren közlekedő hajók az emberi életek megmentésére milyen eszközökkel legyenek felszerelve, hogy a nagyobb tragédiák elkerülhetők legyenek – mondta a nemzetközi jogász.

Véleménye szerint a jelenlegi szabályozások nem terjednek ki minden szükséges területre. A földközi-tengeri életmentés és a civil szervezetek által üzemeltetett hajók például szürke zónának számítanak.

Amennyiben valaki embereket ment ki a tengerből, az részben állami tevékenység, részben pedig a menetrend szerint közlekedő hajók segítségnyújtása. Ehhez képest a jog számára is új fejlemény, hogy vannak olyan nem kormányzati szervezetek (NGO) által üzemeltetett hajók, amik menetirány nélkül, csupán a bajba jutott emberek felkeresésére és megmentésére hajóznak ki.

Tóth Norbert szerint egyértelműen kijelenthető, hogy a tengeri hajózási tevékenység és a tengeri életmentés szabályozásában hiányosságok lelhetők fel.

A rendelkezésre álló információk alapján egy ügyes megoldást dolgoztak ki mind az embercsempészek, mind a civil szervezetek hajói. Líbia partjainál útnak indulnak a migránsokkal, majd a tenger egy adott pontján, különböző okok miatt szükségessé válik megmentésük, például a gumicsónakjuk süllyedni kezd. Ezt a pillanatot várják ki az NGO-hajók, majd fedélzetükre fogadják a bevándorlókat, mondván életet kell menteni.

A folyamat végén természetesen az egyik fő kérdés az, hogy mi történik akkor, ha a a mentés még líbiai vizeken zajlott. Miért nem a líbiai hatóságtól kértek engedélyt arra, hogy a legközelebbi kikötőbe szállítsák a migránsokat ellátásért.

Az embercsempészek azért mernek nekivágni ennek a veszélyes útnak, mert pontosan tudják azt, hogy a civil szervezetek hajói közel vannak és készenlétben állnak, ha életet kell menteni. Ez tehát egy abszolút jól kitalált és megszervezett folyamat - tette hozzá Pócza István a Századvég elemzője.

Hozzátette: ezek után természetesen további kérdések fogalmazódnak meg mindenkiben, hogy hová mennek tovább a migránsok, honnan érkeztek, és vajon illegálisan-e, hiszen köztudott, hogy többségük csupán gazdasági bevándorló. Hová és hogyan fogják visszaküldeni őket az európai hatóságok.