A Migrációkutató Intézet legutóbbi, angol nyelvű elemzése azt vizsgálja, hogy az arab nyelvű média miként értékeli a tömeges elvándorlás jelenségét. A végeredmény alapján még jogosabbá vált a kérdés: mégis ki az, aki józan ésszel még mindig támogatni tudja a bevándorlást?

Hiánypótló kutatást végzett a Migrációkutató Intézet, amelyben a migráció, különösen a 2015–2016-os migrációs hullám arab sajtóban megjelent visszhangját vizsgálja. Az arab médiában megfogalmazott megközelítések egyrészt rámutatnak arra, hogy mely elképzelések jelentenek veszélyt Európára, másrészt azokra a racionális, migrációkritikus érvekre is rávilágítanak, amelyek a kibocsátó területeken már megjelentek, s amelyek összeegyeztethetők Magyarország álláspontjával.

Az elemzés alapját mintegy 300 médiatermék adta, köztük mérvadó hírportálokon (al-Jazeera, al-Hayat) megjelent véleménycikkek, olvasói kommentárok, YouTube-videók és Twitter-bejegyzések. Az álláspontok több fő kategóriába sorolhatóak, amelyek mindegyikét a tipikus érveket felsorakoztató idézetek illusztrálják. Lássuk, melyek ezek.

Ezen álláspont szerint az elvándorlás az iszlám terjeszkedésének eszköze, és Eurábia 2050-re valóssággá válhat. Az al-Jazeera katari finanszírozású, a Muszlim Testvériség irányvonalát követő internetes felület, valamint a szalafita Islammessage.com több írásában is megjelenik ez motívum, amely a migrációt küldetésként határozza meg. Egy al-Jazeerán publikált cikk azt javasolja, hogy a Nyugatra vándorolt muszlimok taktikai okokból jó kapcsolatokat kell, hogy kiépítsenek a társadalom többi részével, ugyanakkor őket iszlám szervezeteknek kell ellenőrzés alatt tartaniuk.

Elsősorban egyiptomi és libanoni véleményalkotók képviselik ezt az álláspontot, melynek fókusza az, hogy a kivándorlás áldás. A Yasur libanoni újság szerzője szerint a migráció lehetőséget ad anyagi javak és tudás megszerzésére. Egy több tízezres követővel rendelkező közismert egyiptomi értelmiségi hazájának rossz közegészségügyi viszonyaival szemben a nyugati életforma egészséges jellegét hangsúlyozta migrációra buzdító Twitter-üzenetében. A bejegyzésére adott kommentek egy része azonban kifejezetten szkeptikus hangvételű.

Több vélemény is kritikával tekint az elvándorlás jelenségére. Az angol nyelvű, Londonban szerkesztett liberális al-Hayat című lapban a libanoni újságíró, Ghassan Charbel tollából megjelent cikk szerint viszont hiú ábránd azt várni, hogy a nyugati országokban minden problémára megoldást lehet találni. Ennek alátámasztására egy libanoni fiatalember, Habib történetét idézi, aki mérnök létére sem kapott képzettségének megfelelő munkát, és inkább a hazatérést választotta, mint a „megalázó helyzetek sorozatát, amiben németországi tartózkodása alatt része volt.”

A kivándorlással kapcsolatos kudarcélmények oka egyesek szerint a nyugati muszlimellenességben keresendő. Így vélekedik például a Nagy-Britanniában élő, liberális szaúd-arábiai üzletember által alapított Elaph magazin szerzője. A cikkre adott kommentárok egy része ez esetben is ellentmond az írásban megfogalmazott véleménynek, és a muszlimokat teszi felelőssé, akik egy átpolitizált iszlám nevében fanatikus tetteket hajtanak végre, és elzárkóznak a befogadó társadalommal való kapcsolatteremtéstől.

Egyes véleményvezérek szerint az eddigi tapasztalatok ellenére továbbra is az országok demokratizálódása oldhatja meg a helyzetet. Az algériai Echourouk liberális napilap egy Franciaországban élő algériai újságírót idéz, aki szerint az elvándorlás kényszerűség, a megoldást csakis az adott országok társadalmi valóságának átalakulása jelentheti. A marokkói Maghress szerint illegális útvonalakon elvándorolni olyan áldozatokat követel, amelyek soha nem térülnek meg – ilyen hangok is megtalálhatók az arab nyelvű sajtóban.

A YouTube-on tömegesen találhatóak olyan személyes beszámolók, amelyek óva intenek az útra keléstől. Különös figyelmet érdemel egy iraki keresztény újságíró, Sulaqa Boulos Yousef a Kitabat című egyik legnagyobb iraki online újságban kifejtett véleménye, aki szerint a keresztények számára az üldöztetésre nem az elvándorlás a válasz.

Elmondható, hogy az arab média a migráció jelenségének minden aspektusával foglalkozik, nincsenek tabutémák, ám hangvétele érzelmileg túlfűtött: vagy tragédiaként, vagy isteni kegyelemként értékeli a kivándorlást.

A szír sajtó kivételével azonban a kibocsátó országok kormányzatainak felelőssége nincs jelen a diskurzusban. A sajtótermékek elemzéséből megállapítható, hogy az arab nyelvű sajtó az iszlamisták jelenlétét az európai befogadó országokban tényként kezeli. A sajtótermékek vélekedése egyöntetű abban a tekintetben, hogy a kivándorlók túlnyomó többségét csupán a jobb megélhetés iránti vágy vezérli.

Egyre többet lehet olvasni a Nyugaton élő bevándorlók integrációjának kudarcáról, amelyért sokan a Nyugatot teszik felelőssé. Ugyanakkor megjelennek azok a vélemények is, amelyek a bevándorlók felelősségét hangsúlyozzák, és kiemelik, hogy az integráció kudarcának oka az elzárkózás és az iszlám konzervatív értelmezése.