Éveket kellett rá várni, de végül a brüsszeli hírlapnak is sikerült elismernie: kicsúszott a svéd állam kezéből az irányítás.

Három év után úgy tűnik, a Politico végre picit kinézett Brüsszel elefántcsonttornyából – legalább is reményeink szerint ennek tudható be az, hogy Svédországról szóló cikkükben többek között arról írnak, hogy

A lap kénytelen elismerni: míg régebben Svédország mindenki számára a gondoskodó jóléti államot jelentette, addigra 2018-ban már egyre inkább a növekvő bűnözés, a robbantásos támadások és az Iszlám Állam befolyása jut az ember eszébe a svédekről.

Arról is tényként ír a lap, hogy az egyre romló közbiztonságról és a növekvő bűnözésről lehetetlen beszélni, hiszen a társadalom tabuként kezeli ezt a kérdést.

S hogy miért? Nos azért, mert a legtöbb halálos kimenetelű bűncselekményt a migránsok bandaháborúi okozzák – az 1990-es években ez a számarány még csak 4 százalék volt, 2017-ben már 40 százalék. Svédországban tehát a bűnözés messze nagyobb probléma, mint a legtöbb nyugat-európai országban – pedig a helyzet azokon a helyeken sem túl rózsás.

Egy generációval korábban még teljesen elképzelhetetlen lett volna az, hogy támadás éri a rendőrséget, ma pedig már annyi zavargás történik, hogy a lapok inkább nem írnak róluk. Olvasóik ugyanis egyszerűen érzéketlenné váltak a téma iránt, helyette inkább sporteseményekről és celebekről tudósítanak.

 A brüsszeli lap szerint ezt a tényt a svédek úgy próbálják eltussolni, hogy "humanitárius nagyhatalomként" állítják be magukat. Rengeteg anyagi forrást áldoz az állam arra, hogy Svédországot valahogyan pozitív színben tüntessék fel, ám a no-go zónák valósága teljesen ellehetetleníti ezt az alapból is naiv vállalkozást. A mentősök szakszervezetének, az Ambulansförbundetnek a vezetője ugyanis leszögezi: számos olyan városrész van az országban, ahová a mentősök rendőri kíséret nélkül egyszerűen képtelenek kimenni.

Mindezt figyelembe véve a Politico arra a következtetésre jut, amit egyébként már mi is jó párszor sejtettünk a 888-on: a bevándorlásnak köszönhetően a svéd állam kezéből gyakorlatilag kicsúszott az irányítás, a politikusok már nem urai az országban történő eseményeknek.