Hagyományosan a román diaszpóra tagjai végzik el Nyugat-Európában a legtöbb fizikai munkát. Románia lakosságának nagy része a jobb élet reményében megy elsősorban Angliába, Francia-, Olasz- és Spanyolországba, nagy részük alulképzett, így csak a kulimunkát végezhetik el.

Persze nem panaszkodnak, a maguk módján így is meg tudnak élni, sőt haza is tudnak küldeni a megkeresett pénzből. Nem keveset, hiszen a statisztikák szerint átlagosan minden megkeresett tíz euróból nyolcat hazaküldenek. Egyből érdekes kontrasztra bukkanunk, ha megnézzük, hogyan is él a román kisebbség döntő többsége Nyugat-Európában: legtöbbjük putrikban, viskókban hajléktalanok módjára töltik mindennapjaikat a nagyvárosokban, viszont a hazaküldött pénzből már olyan palotákat építenek, melyek egyrészt be sem tudnak fejezni, másrészt nem tudják működtetni a már meglévő épületrészeket sem.

Így történhetnek olyan csodálatos alkotások, mint a bánffyhunyadi cigodák. Aki járt már Erdélyben, és Kolozsvár felé ment az 1-es főúton, biztos láthatta, micsoda ultragiccses, minden stílust ötvöző cigánypaloták láthatóak a városban. Ezeket a gábor cigányok építették és egyetlen céljuk volt vele, hogy bemutassák, ők valójában mennyire gazdagok.

Az épületeknek egy közös jellemzője van: mindegyiknek fényes a teteje, a gábor cigányok különböző méretű és mennyiségű tornyokkal látják el a házaik tetejét. A házak többsége csak kívülről van úgy, ahogy befejezve: sokszor belül még ki sincs festve, bútorok is alig vannak, a felső szintek pedig szinte mindegyiknél lakatlan, a helyi cigányságnak csak egy célja volt: megmutatni, hogy ők mennyire vagyonosak, kitenni az értéket az utcafrontra – a többi nem számít.

Azonban ez a jelenség nemcsak rájuk jellemző, hanem a hagyományos értelemben vett románságra is. A Mandrie si beton nevű román oldal szerkesztői, Petrut és Ioana Calinescu készítettek is egy dokumentumfilmet, illetve képriportot arról, hogyan élnek azok, akik ingáznak a nyugat-európai putri és a román luxus között.

Döbbenetes, hogy miként élnek a kis román falvakban ezek az emberek. Egyikük elmondta, ha valakinek csak egy Dacia Loganja van, akkor ne is várja azt, hogy ráköszönnek ott az emberek, azonban ha egy drágább autóval jelenik meg, akkor kivívja a többiek tiszteletét, elismerését.

Két, láthatóan igencsak alulszocializált interjúalany, a kamerák előtt félmeztelenül nyilatkozó úr és kedves felesége például arról számolt be a riporternek, hogy 1996 óta dolgoznak Párizsban, a férj munkás, felesége házvezetőnő. Az ő kultúrájukban úgy tartják, hogyha valakinek pénze van, azt igenis meg kell mutatni a többieknek.

– mondta egyikük.

Egy másik nyilatkozó szerint kint áldatlan állapotok között élnek, ott alszanak, ahol épp tudnak, Nyugat-Európában megkeresik a maguk kis fizetését, félretesznek amennyit csak képesek, annyit tartanak maguknál, amennyire a minimális létfenntartáshoz szükségük van, a többit pedig hazaküldik, hogy ott építkezzenek meg Ferrarit vegyenek.

Az egyik külföldön dolgozó fiatal a riportereknek kifejtette, elég az embereknek elmenni a kelet-romániai Negrestibe, és ott csak luxusautókat fog látni. Ezért fordulhatnak elő olyan komikus látványok, mint a román népviseletbe öltözött násznép francia rendszámú, több tízmillió forintot érő járművekbe szállnak be, valamint a félkész házak előtt álló hófehér Ferrari.

A csoport egy hosszú képriportot is csinált a román helyzetről. Az általuk készített fényképeken többször is látni, mekkora a kontraszt: az egyik legerősebb képükön egy öreg asszony a máramarosi Batizában a modern, szemmel láthatóan még be sem fejezett ház mellett a patakban mossa a ruháit. 

A képsorozat készítői felkeresték a franciaországi Montmagny városát is, ahol az egyik legnagyobb román gettó található. Itt a román kisebbség tagjai saját maguk által épített kis vályogviskókban alszanak esténként bármiféle komfort, mint például csatorna, vezetékes víz vagy áram nélkül. Itt gyakorlatilag hajléktalanként élnek.

Nem csoda, hogy ezt évekkel ezelőtt, az akkor még keménykezű, jobboldali vezető, Nicolas Sarközy is megunta, nem kis botrány lett abból, hogy kiutasították a beilleszkedésre képtelen románokat.