Obama évet értékelt. Itt az ideje, hogy mi is summázzuk nyolc éves elnökségét.

- hangzott el Obama utolsó évértékelő beszédében. Ezzel a leköszönő amerikai elnök beismerte a szomorú igazságot: elnöksége alatt az USA megosztottabb lett mint valaha. 

Nemcsak az USA, de az egész világ többet várt tőle. Obama a béke és az egyenlőség szimbólumaként tetszelgett még 2009-ben. Az USA első fekete elnökeként úgy tűnt, hogy magasztos nemzeti egységkovácsoló törekvéseivel új szintre emeli az amerikai politikát. Nem jött össze. Obama utolsó évértékelője egy nagy kifogáscsomagként fogható fel, melyben az elnök egyértelműen felmenti magát az amerikai politikai diskurzus dogmatikus elvárásai alól.

2009-ben, elnöksége kezdetén a politika törésvonalak felszámolásával próbálta meg enyhíteni a George Bush által hátrahagyott politikai válságot.

- szólt Obama a nemzethez első "State of the Union" beszédében. Az ellentétek felszámolását tűzte ki célul, azok mégis bekebelezték őt politikájával és az egész amerikai társadalommal együtt.

Bush öröksége és McCain Obamával szembeni veresége megosztottá tette a republikánusokat: megszilárdult a vaskalapos konzervatívok és üzlet-orientált centristák tábora is. Ezek után kevés esélye maradt a demokratáknak a közös álláspont kialakítására és képviseletére, ennek pedig többéves politikai hazárdjáték és csencselés lett a következménye.

Bár a tervezeteit ízekre szedték, Obama mégis képes volt végigvinni legátfogóbb gazdasági, pénzügyi és egészségügyi reformjait. A bevándorlás, az adópolitika és a környezetvédelem terén mégsem tudott kiegyezni a republikánusokkal, sőt olykor saját pártjával sem. Az Amerikát manapság legjobban foglalkoztató bevándorlási kérdéseket alig érintette, ezzel kiváló napirendi rést teremtve a Trump-féle politizálásnak.

Obama elnöki filozófiája mostanra összedőlni látszik. A leköszönő elnök nyolc éven keresztül a közös amerikai identitásra, a szélsőséges hangok és a félelmi politizálás elutasítására építette narratíváját, a politikai feszültségek és az Amerikáig érő bevándorlási válság most mégis a Trump-féle diskurzus felé terelte a közvélemény figyelmét. Az ingatlanmágnás elnökjelöltsége napról napra biztosabbnak látszik, az Obama által leépített Hillary Clinton pedig egyre csak szürkül az amerikai választók szemében. Pedig mind Trump, mind Hillary az Obama-féle politizálás szörnyszülöttje. Míg Trump-ot az amerikai társadalomban feloldatlan feszültség és kiábrándultság, addig Hillary Clinton-t a demokrata párt sértettsége szülte.

A Demokrata párton belüli megosztottság és a republikánusok kőkemény bírálatai már kezdettől fogva gyengítették Obama belpolitikáját. A belső gyengeség miatt, a kollektív amerikai nemzettudatot építeni kívánó elnök így külpolitikájában próbált erősnek mutatkozni. Az arab tavasz és a líbiai válság során az amerikai külpolitika mégis hezitált. A toporgó amerikai diplomácia a cinkos hallgatás politikáját választotta. Líbia után Szíria következett, ahol Asszád diktatúrája és vegyi fegyverek bevetése miatt Obama már kénytelen volt határozottabban fellépni. A koalíció élén az USA lassan két éve próbálja megoldani a szíriai válságot, a konfliktus mégis továbbgyűrűzik és az Iszlám Állam is csak az elmúlt hónapokban kezdett területeket veszteni.

Magyarország is megtapasztalhatta Obama külpolitikájának egyik kulcsfontosságú elemét, a mosolyogva zsarolást: az álhírek és a félrevezetés intézményét. Utólag is hatalmas köszönet illeti André Goodfriendet az amerikai-magyar baráti kapcsolatok öregbítéséért.

Obama a hátramaradt hivatali idejében sem lazíthat. A fegyverviselés korlátozásának magyarázata már alapjában megbukott, politikai reformjainak java pedig még előtte áll. A választókerületek, a párt-és kampányfinanszírozás megreformálása, valamint a választások infrastrukturális modernizációja kapcsán is kemény menetekre számíthat a kongresszusban.

(Quartz)