Ezen gondolkodók közé tartozik a Harvard Egyetem munkatársa, Majid Rafizadeh iráni-amerikai politológus is, aki egy tetemes írásban számol be ez ügyben megfogalmazott gondolatairól és a Közel-Keleten eltöltött éveiről. 

„Amerika hamarosan a miénk lesz” – állt a levélben. A „miénk”? Kiderült, hogy a levélíró egy szélsőséges muszlim volt Amerikában, aki egy köztiszteletben álló hitszónokként hivatkozott magára. Az aggodalom minden egyes elhangzott szó után egyre csak nőtt.

Kifejezte utálatát aziránt, hogy a nők többsége nem viseli a hidzsábot vagy nem vesz részt naponta ötször az imádkozásokon. Aztán hirtelen a lényegre tért: „a miénk”. Ezzel érzékeltetve: az olyan muszlimoké, mint ő maga.

Az érzés aligha új. Az évek során az ember már megszokhatta, hogy ilyesfajta nyilatkozatokat hall megannyi szélsőséges muszlimtól. Az igazi sokkhatást azonban nem a levél váltotta ki, hanem azoknak az amerikaiaknak a reakciója, akik azt elolvasták.

Elmondásuk szerint egy ilyen dolog sohasem történhetne meg. Az levélíró szavai csupán „lármázásként” fogható fel, amelyet nem szükséges komolyan venni. De ami a legmeglepőbb volt, hogy – őszintén mondom – kijelentették:

Annak a két országnak a történelme, ahol felnőttem – Iráné és Szíriáé –, hatalmas lecke keretében mutatta be, milyen árat kell fizetni az efféle nemtörődömségért: pontosabban annak a valóságát, milyen gyorsan képes egy nemzetet felfalni egy vallási állam filozófiája. Nem feledhetjük ugyanis azt a tekintélyelvű és gonosz rezsimet, amely jelenleg Iránban működik, mely nemcsak a terrorizmus támogatásában világelső, hanem még a saját népe ellen is brutálisan lép fel.

Néhány évszázadot követően abban a Szíriában, ahol korábban a lakosság 90 százaléka keresztény volt – és Iránban, ahol nép döntő többsége a zoroasztrizmus tanait követte –, a demográfia drasztikusan az iszlámhívők irányába változott. Egyik nemzet sem számíthatott efféle változásra.

Miközben sokan alábecsülik a radikális hitszónok azon nyilatkozatát, miszerint „hamarosan Amerika a miénk lesz”, a szélsőséges muszlimokban ezek a hiedelmek mélyen és erősen gyökereznek.

Számtalan szélsőséges úgy hiszi, vallásos követelésük – melynek keretében a muszlimok átveszik a Fehér Ház felett a vezetést, ami egyenesen egy Mohamed prófétától származtatott utasítás – kezd testet ölteni az Egyesült Államokban. Vallásos kontextusból megközelítve e muszlimok számára az Amerika feletti uralom nemcsak Allah parancsolata, hanem egy olyan szent ígéret, mely most hozza meg a gyümölcsét. Egy, a Pew Research Center által nemrég publikált felmérés és demográfiakutatás szerint

Ezt a kérdést nem szabad félvállról venni. Lássuk, mit is jelent egy országban elfoglalni a második legnagyobb vallás pozícióját:

• a szavazók hatással bírnak a helyi és a nemzeti politikára,
• egy irányba billenthetik az országos választásokat,
• még több képviselőt választhatnak meg egyazon vallási közegből,
• elegendő befolyásra tesznek szert, hogy beleszóljanak, ki legyen az Egyesült Államok következő elnöke,
• és még a vonatkozó törvényeket is módosíthatják.

Tehát egy apró változás már elegendő ahhoz, hogy egy nemzet teljes társadalma, annak politikai rendszere és kultúrája megváltozzon.

Megfontolandó, 2010 és 2015 között az egyesült államokbeli muszlimok száma 40 százalékkal nőtt, miközben ugyanezen időszakban a más vallást gyakorló csoportok száma mindössze 5 százalékkal növekedett. Ez azt jelenti,

A muszlim világban felnőttként mozogva olyan verseket és hadíszokat hallottam, amelyeket gyakran használnak és az agyukba vésnek a szélsőségesek. Számukra ezek a leghatalmasabb entitástól származó utasítások és jövendölések. Ezek a muszlimok meggyőződésesen hisznek abban, hogy ezek a versek és hadíszok valóra fognak válni, mert azok Allahtól vagy az ő hírnökétől származnak.

Példának okáért, Allah a Korán Bűnbánat című fejezetében (9:33) azt mondja: „Õ [Allah] az, aki hírnökét azért küldte, hogy vezérletével az igaz hit [az iszlám] minden vallás felett győzedelmeskedjen, még akkor is, ha a hitetlenek ezt nem akarják.” Egy népszerű hadísz pedig így szól: „Allah valóban megmutatta a Föld keleti és nyugati részét, és én [Mohamed] azt láttam, a nemzetem [Ummah] törvénye uralkodott minden látottak felett.”

Egyes szélsőséges muszlimok úgy hiszik, hogy Allah és Mohamed már akkor megjósolta, hogy ők uralkodni fognak Amerika felett, még mielőtt azt felfedezték az európaiak. Pontosan úgy, miképpen egy radikális muszlim aktivista az ABC News csatornának nyilatkozva elmondta:

Számtalan muszlim szélsőséges úgy gondolja, a muszlimoknak nincs arra szükségük, hogy többségben legyenek egy országban ahhoz, hogy átvegyék a kormány feletti irányítást.

A fundamentalista muszlimok meggyőződése szerint minden muszlim kötelessége kikövezni az iszlám számára azt az utat, amely az Amerika feletti uralomhoz vezet. Ehhez eltérő metódusok használatára buzdítják őket, beleértve

• az erőszakot,
• az erőszakosságot
• és a dzsihádot (szent háborút).

A muszlim szélsőségesek körében bármely erre a célra tett erőfeszítést világszerte elismerés övez. Példának okáért az iszlamisták és az iszlám államok nem győzték dicsérni Louis Farrakhant, aki azt jósolta:

Mi több, a múlt során komoly bizonyítékaink vannak olyan kiváló nemzetekről, amelyek megadták magukat szélsőséges és meghatározott radikális csoportoknak. Ugyanis a történelem gyakorta leckéztetett meg erős országokat.

Mielőtt valaki alábecsülné az Amerikára leselkedő veszélyt, az fordítson időt arra, hogy áttanulmányozza a múltat, mennyire könnyedén és gyorsan következhetnek be visszafordíthatatlan változások:

• Oroszország 1917-ben;
• Németország 1933-ban;
• Egyiptom 1952-ben;
• Irán 1979-ben és így tovább.

Ne becsüljük alá a radikális iszlámot abban, hogy képes átvenni a kormányzást és bevezetni a saríát, az iszlám törvénykezést az Egyesült Államokban. Amerikának nem lenne szabad azt gondolnia, hogy országa majd kivételt képez e történelmi törvényszerűség tekintetében.

Amennyiben az amerikaiak nem veszik komolyan ezt a kérdést, elképzelhető, hogy a történelem olyan kemény módon fogja megleckéztetni őket, amely egykor itt még elképzelhetetlennek tűnt.

A szerző Majid Rafizadeh iráni-amerikai politológus, írását a 888.hu teljes terjedelemben közölte.