Akik feláldoznák a hazát a globalizmus oltárán
2018.02.27. 15:30
Ahogyan arról korábban írtunk, érdekes változások, sokak számára meglepő, magától értetődő dolgokról zajlanak viták a német közbeszédben. Az AfD berobbanásával, a CSU patriotizmusának erősödésével egyre többen követelnek egyfajta nemzeti-konzervatív fordulatot, mely elengedhetetlen feltétele annak, hogy egy ország összetartó, saját kultúrájára, identitására büszke nemzetté váljon.
Azonban jócskán vannak olyanok, akik minderre veszélyes folyamatként tekintenek. Õk úgy látják, hogy a „haza” szó már önmagában kirekesztő, a haladással ellentétes.
Elég csak felidézni a Zöldek frakcióvezetőjének legutóbbi nyilatkozatát, amiben Anton Hofreiter arról beszélt, hogy a nemzetállam egy „meghaladott” fogalom, a nemzetiség pedig nem élvez elsődleges prioritást a saját országukban.
A Die Linke (A Baloldal) berlini pártigazgatója a „haza” (Heimat) szó körüli viták kirobbanásakor még ennél is továbbment. Sebastian Koch szerint mindez veszélyezteti a nagyobb mértékű globalizációt és a nemzetköziség irányába tartó társadalmi fejlődést. Szerintük az embereknek dönteni kell a „németeskedés” és a világra való nyitottság között.
Claus-M. Wolfschlag német politológus egy nemrég megjelent publicisztikájában felidézi Daniel Schreiber írását a Die Zeitből, melyben a szerző kontextusában a „haladás” egyenlő a még több globalizmussal, a határok megnyitásával, a migráció és a multikulturalizmus támogatásával, míg a patriotizmus a „visszafejlődéssel”.
Ahogyan az lenni szokott – 2010 óta – Magyarország is homokszem a globalisták egységesítő gépezetében. Hiszen ez a bizonyos „visszafejlődés” a német baloldaliak számára egyenlő a Trump-féle fallal, a lengyel katolicizmussal, az osztrák és a magyar nacionalizmussal, a Brexittel, valamint az oroszok „uszításával” a homoszexuálisokkal és a transzneműekkel szemben.
Egyetlen mozdulattal bélyegzi meg ellenségként a legkülönfélébb jelenségeket, mégpedig azért, mert valamennyi homokszem a globalizációt és egységesítést célzó világutópia gépezetében”
– írja Wolfschlag a Schreibernek adott válaszában.
A politológus szerint azonban ezek a globalisták a „nemzetköziesített modernitás” projektjével az irreális hely iránti sóvárgást képviselik. Õk egy örök békében létező kereskedelmi és szórakoztatóipart, globális utazásokat és a letelepedés szabadságát, valamint a népek posztetnikai keveredését propagálják. Ezek a törekvések náluk „kollektív vágyként” nyilvánulnak meg.
Saját félelmeik egyértelműen megmutatkoznak a multikulturális idill útjában álló összes zavaró körülmény elleni kemény támadásaikban”
– írja Claus-M. Wolfschlag, aki megjegyzi, hogy ezen globalisták szerint miközben a hazát át kellene engedni az fantáziálásuknak, a népet csak egy otthon, egy, a négy fal közötti visszavonulási lehetőség illeti meg.