Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint több mint kétszázmillió olyan nő él a világon, akinek a nemi szervét kulturális, társadalmi vagy vallási szokásokra hivatkozva csonkították meg. Európában közel 500 ezer áldozat él, de a számuk egyre csak növekszik, pedig az EU összes tagállamában bűncselekménynek számít a nemi szervek csonkítása.

A franciaországi közegészségügyi hivatal nemrég publikált jelentése szerint míg a 2000-es évek közepén körülbelül 60 ezer nagykorú megcsonkított nőt regisztráltak az országban, tíz évvel később ez a szám (csak Franciaországban) már megközelítette a 125 ezret. A jelentés az adatok emelkedését a bevándorló népességen belüli nők számának növekedésével, illetve a második generáció elöregedésével magyarázza, arra is kitérve: az Európában öncsonkítást végző közösségek többsége Afrika francia ajkú területeiről érkezik.

Franciaország azonban még mindig csak a második az Egyesült Királyság mögött, ahol mindössze egy év alatt (2018 áprilisa és 2019 márciusa között) 6415 bejegyzett esetet regisztráltak. A brit nemzeti egészségügyi szolgálat szerint a legtöbb női nemi csonkítást Birmingham városában regisztrálták, összesen 305-öt. Nagy-Britanniában egyébként évtizedek óta tiltott gyakorlatról van szó, éppen ezért váltott ki nagy felháborodást idén februárban egy ugandai származású nő esete, aki hároméves kislányán végzett rituális csonkítást.

A The Guardian brit napilap akkor azt írta, az ügy mérföldkő lehet, mégpedig azért, mert ez volt a legelső eset, hogy az anyát csonkítás vádjával el is ítélték, noha a ghánai származású apát felmentették. A probléma az összes EU-tagállamban jellemző: a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete jelentése szerint átlagosan 2-10 eljárást indítanak évente tagállamonként a csonkítást elkövetők ellen, az esetek többségében azonban felmentik a vádlottakat.

Az Európai Parlament több éve kemény harcot folytat a visszafordíthatatlan károkat okozó, sokszor súlyos fertőzéssel és lelki traumával párosuló gyakorlat ellen. Az uniós testület a megoldást a megelőzésben látja, ezért számos szervezettel együttműködve igyekeznek azonosítani a veszélyeztetett gyermekeket, hogy családjukkal közösen megelőző intézkedéseket hajtsanak végre. Az intézkedések gyakorlati haszna azonban megkérdőjelezhető – teszi hozzá a Magyar Nemzet.