A Migrációkutató Intézet szerint afrikai hotspotok létrehozása jelentősen csökkentené a Földközi-tengernél tapasztalható migrációs nyomást, orvosolná a katasztrofális líbiai humanitárius helyzetet, és apasztaná az embercsempész és dzsihadista csoportok bevételeit.

A kutatás eredményeit összegző, az MTI-hez kedden eljuttatott sajtóanyagban az intézet azt írta: az elmúlt hónapokban az afrikai migrációs folyamatok egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerültek. Az Európai Unió és tagállamai több találkozón próbáltak válaszokat adni az Afrikából Európa felé tartó vándorlásra. Ezek részeként a fejlesztési segélyezés, a helyi gazdaságélénkítés, valamint a katonai és a rendőri segítségnyújtás mellett mind gyakrabban esik szó a kontinensen kialakítandó hotspotokról.

A Migrációkutató Intézet szerint megállapítható, hogy a hosszú távú kedvezőtlen trendek (például a túlnépesedés) ellenére helyi erőfeszítésekkel jelentősen csökkenteni lehetne az Európába illegálisan érkezők számát. A líbiai stabilizációra tett – eddig mérsékelt eredményekkel járó – kísérletek mellett az európai államok az arab országtól délre, a Száhel-övezetben igyekeznek kiépíteni új védelmi vonalakat Niger, Csád, Etiópia és más államok bevonásával – tették hozzá.

Ez a folyamat már legalább egy éve elkezdődött az EU és az egyes tagállamok bilaterális szerepvállalásaival; ennek egyik fontos eleme lett például a német kormányzat által a 2017-es G-20 találkozóra Afrikának meghirdetett Marshall-terv – idézték fel. "Mára a magyar kormány által már jóval korábban felvetett" külső hotspotok kérdése is az európai gondolkodás középpontjába került – hívták fel a figyelmet.

Jelezték: a Szaharától délre, a Száhel-övezetben kialakítandó hotspotok ügye az augusztusi párizsi migrációs mini csúcstalálkozón kapott szélesebb támogatást. Ha a tervek megvalósulnának, sikerülne megoldani azt a kérdést, hogy hol lehetne Európán kívül olyan hotspotokat létrehozni, amelyek a fő tranzitútvonalakra esnek, megfelelnek a biztonsági és humanitárius normáknak, és egyúttal képesek csökkenteni a földközi-tengeri migrációs nyomást. A kézenfekvő megoldás Líbia lett volna, ott azonban nem sikerül kellően konszolidálni a politikai és biztonsági helyzetet. Csád és Niger ebből a szempontból megfelelőbb partnernek tűnik – tették hozzá.

A tervek megvalósulásához azonban elkötelezett, a migrációs válság gyökereinek kezelésére fókuszáló uniós tagállamokra és hatékony közös külpolitikai fellépésre van szükség – hangsúlyozták.