Faríd Zakaria szerint a mostani terroristák nem elsődlegesen vallási fanatikusok, akik később radikálissá váltak, hanem elsődlegesen radikálisak, akik később váltak vallási fanatikusokká. A különbség felismerésére köztük és a korábbi al-kaidás generáció között kiemelkedő fontosságú a terroristák elleni harcban.

Nézzük csak meg azt a két testvért, akik megtervezték és véghezvitték a brüsszeli bombatámadást, Ibrahim és Khalid Al-Bakraouit. Munkás bevándorló család fiai, akik nem voltak különösebben vallásosak, viszont korán a bűnöző életmód mellett tették le voksukat. Húszas éveik közepén már  fegyveres rablásokban vettek részt és úgy tűnik a börtön évek alatt vagy azt követően választották a dzsihadista utat. Abdelhamid Abaaoud a párizsi támadások főkolomposa pedig rendszeresen fogyasztott drogokat és ivott, ahogy sok más terrorista társa is. A New Statesman 2014 augusztusában számolt be róla, hogy két brit 22 éves dzsihadista, mielőtt elhagyta volna Birminghamet Szíriáért vásárolt 1-1 példányt az „Iszlám Kezdőknek” és a „Korán Kezdőknek” című művekből.

Rik Coolsaet belga kutató rendkívül alapos tanulmánya hívja fel a figyelmet arra, hogy milyen különbség van a dzsihadisták legújabb hulláma és azok között, akik 9/11 előtt  csatlakoztak az Al-Kaidához. Az európai dzsihadisták átlagéletkora 2001 és 2009 között 27-28 év volt, ma a 20-hoz állnak közelebb. Egy évtizeddel ezelőtt évekbe tellett, hogy valaki vallási doktrinerré válása után dzsihadistává váljon. Manapság az Iszlám Államhoz sokszor hirtelen módon csatlakoznak, mindenféle vallásos háttér nélkül.

nem valláselméleti utópiák révén, mint korábban. Így lehet az Iszlám Állam az öncélú erőszak ünneplésének utolsó csapata. A radikalizálódó fiatal elkövetők sokszor lázadoznak jámborabb és egyben hagyományosabb szüleik ellen. Bizonytalanok identitásukban, mert az sem a származási országéhoz, se  az újhoz nem kapcsolódik. Így a lázadó, bűnöző létet, az abszolút tiltott kalandot, a dzsihádot választják az élet helyett.

Zakaria szerint ennek felismerése azért fontos, mert

Ez azonban nem jelenti azt Zakaria szerint sem, hogy a muszlimoknak ne kéne harcolniuk a radikális iszlám ellen, ami valóban rákként terjed közösségeikben. Inkább azt sugallja, hogy a nyugati rendvédelemnek, amely mecseteket hallgat le, muszlim közösségi központokban járőrözik, harcol a fundamentalisták ellen, talán szükséges lenne, hogy ezek mellett vagy épp ezek helyett bárokban, drog sétányokon, munkanélküli központokban

(Washington Post)