A szélsõbaloldalt a pusztítás hajtja
2017.07.11. 11:58
Fontos kérdés, ugyanis ha a sajtó adott esetben elismeri, hogy létező jelenségről van szó, akkor is mély elfogultsággal viszonyul a szélsőbaloldalhoz, és inkább „militáns csoportoknak” aposztrofálja őket, tevékenységüket pedig „antirasszista diáklázadásnak” romantizálja.
Erre a legjobb példa Milo Yiannopoulos esete, akinek több összetűzése is akadt a hírhedt Antifával. Mindenki emlékszik talán a Berkeley Egyetemen történt incidensre, amikor is „antifasiszta”, és „antirasszista” tüntetők törtek-zúztak, voltaképpen demokratikus alapjogaiban – a szólásszabadságban – korlátozva a fellépőt. Ezzel pedig – paradox módon – az antifasiszták váltak fasisztákká.
Ez a „trend” pedig Európában is létező jelenség. Erre az Europol legfrissebb jelentése is bizonyítékot szolgáltat, amelyet ITT olvashattok el. Ezzel az eredménnyel összhangban van a német belügyminisztérium kimutatása is, az ő adataik alapján ugyanis tíz százalékkal nőttek meg az országban történő erőszakos, szélsőbaloldali támadások 2016-ban, a hamburgi események pedig csak még tovább növelik ezt az arányt.
Konkrét számokat európai viszonylatban nehéz mondani, hiszen a szélsőjobboldali radikalizmusról sokkal több kutatás keletkezett eddig, mint szélsőbaloldaliról. Az Europol nem is bocsátkozik becslésekbe, a német belügyminisztérium szerint azonban közel 30 000 baloldali radikálist tartanak számon az országban, közülük 8500 az erőszakra is képes.
A szélsőbaloldali radikalizmus Európa-szerte létező jelenség, Svédországban ugyanúgy megtalálható, mint Németországban vagy Görögországban.
Nyilvánvalóan nem. A szakértők többnyire három csoportját különböztetik meg a szélsőségesek ezen csoportjának:
- Kommunisták. Tagjaik Karl Marx és Lenin dogmáit tartják követendőnek.
- Anarchisták. Õk azok, akik állításuk szerint minden kormányzati formát eltörölnének, és az „uralomnélküliségre” törekednek.
- „Autonóm” radikálisok, akik tevékenysége főleg területfoglalásokban merül ki.
A baloldali radikálisokat elviekben a „szélsőjobboldal elleni küzdelem” éppúgy összefogja, mint a kapitalizmus elleni lázadás, annak ellenére, hogy a munkakörülmények, a gazdaság sokat fejlődött Marx ideje óta. Ezt az ellentmondást a szélsőbaloldali csoportok úgy oldják fel, hogy a kapitalizmus fogalmába belefoglalnak olyan dolgokat is, mint a „szociális egyenlőtlenségek”, a háború, a rasszizmus, és a környezetszennyezés.
A gyakorlat azonban ettől teljesen eltér.
Legtöbbször ugyanis a baloldali tüntetők egyáltalán nem az elvek, hanem a pusztításban megmutatkozó lázadás gondolata miatt gyűlnek össze. Ez történt Hamburgban is, egy kötetlen felmérés keretein belül ugyanis arra a következtetésre jutottak a Vice magazin német munkatársai, hogy a tüntető tömeg nagy része egyáltalán nem volt tisztában arról, mi is zajlik a G20-találkozón.
A graffitizéstől elkezdve a gyilkosságig minden elképzelhető a palettán. Elég csak visszakanyarodnunk a Berkeley-eseményekhez, de nem kell a tengerentúlig néznünk, hogy találjunk példát szélsőbaloldali támadásokra: ott van például a Synomosía Pyrínon Tis Fotiás néven emlegetett görög terrorszervezet, amely a német pénzügyminiszternek, Wolfgang Schäublenak címzett még márciusban egy levélbombát. Svédországban a Forradalmi Front rendszeresen rongál meg magántulajdont – brutális verekedéseket szítanak mindenkivel, aki szerintük „fasiszta”, és ha kell, akár lakásán is felkeresik célpontjaikat:
Visszakanyarodva Németországhoz, itt szintén rendszeresen randalíroznak szélsőbalosok: elég csak a drezdai, vagy a berlini esetre gondolni. Mindkét tüntetésen rohamrendőröket kellett kivezényelni a baloldaliakhoz, többen megsebesültek.
Az elmúlt években egyértelműen megfigyelhető tendencia a szélsőbaloldali csoportosulásokban, hogy egyre gyakrabban folyamodnak erőszakhoz. Különösen rendőrök, vagy politikai ellenfeleik irányába – legyenek azok vélt, vagy valós ellenfelek”
– áll a német belügyminisztérium állásfoglalásában.
Nos egyrészről azt, hogy Németországban, s valószínűleg Európa-szerte többen ráébredtek arra a tényre, hogy a baloldali szélsőségesség létezik, és foglalkozni kell vele. Erre hívta fel a figyelmet a német belügy is, de nagyon úgy tűnik, hogy Angela Merkelnek is lépnie kell valamit az ügyben, a kancellár ugyanis óriási nyomás alá került a sajtó részéről a Hamburgban történtek miatt.