A nemzet fontosabb annál, hogy liberális-e a demokrácia
Bertha László
2018.01.29. 14:38
A liberális demokrácia vonzerejének csökkenésével egyre több országban bebizonyosodik, hogy az alapvetõ nemzeti célok - mint például a saját kultúra, az etnikai összetétel megõrzése - elõrébb valók, mint az, hogy épp milyen a politikai rendszer - állapítja meg írásában Pat Buchanan egykori fehér házi tanácsadó.
Richard Nixon, Gerald Ford és Ronald Reagan elnökök egykori tanácsadója a konzervatív Townhall című amerikai politikai magazinban közzétett publicisztikájában amellett érvel, hogy napjainkban más természetű kérdések húzódnak meg a közéleti vitákban, mint hajdanán. Ezek középpontjában főképp a kultúra, az identitás és az etnikum áll.
A szerző példaként hozza Kína állami hírügynökségének beszámolóját, amely az amerikai kormányzat leállása kapcsán gúnyosan megjegyezte, hogy mindez
világszerte egyre több embert fog töprengésre késztetni egy ilyen kaotikus politikai rendszer életképességét és legitimitását illetően.”
Buchanan szerint mindenütt van egy bizonyos célközönsége annak, amit Peking mond az Egyesült Államokról, hiszen van benne igazság. Egyre kevesebb ember tekint ugyanis a világ legnagyszerűbb demokráciájaként az USA-ra mint annak a rendszernek a modelljére, mely a legmegfelelőbb a számukra legértékesebbek fenntartásához és megvédéséhez.
Lehet ugyan, hogy Kína korlátozza a szólás-, a vallás- és a sajtószabadságot, Peking mégis megadta azt, ami büszkévé teszi a kínai embereket:
egy szuperhatalommá váló nemzetet, amely a hatalmas Egyesült Államok vetélytársa”
– írja a volt fehér házi tanácsadó, akinek álláspontja szerint ugyanez igaz az oroszokra is, ahol a Borisz Jelcin-éra megaláztatását követően az oroszok felsorakoztak Vlagyimir Putyin mögött, amiért visszaszerezte a Krím-félszigetet, valamint visszaállította Oroszország nagyhatalmi státuszát.
A szerző megemlíti a közép- és kelet-európai „illiberális” demokráciákat is – Csehországra, Lengyelországra, Ausztriára és Magyarországra utalva –, melyek az Európai Unió „liberális, demokratikus értékei” ellenére úgy döntöttek, hogy nem kérnek az Afrikából és a Közel-Keletről érkező bevándorlókból.
Ehhez kapcsolódik a francia elnök, Emmanuel Macron véleménye is, aki szerint vélhetően a franciák is az EU-ból történő kilépésre szavaztak volna, ha ez a lehetőség megadatik nekik a britekkel egy időben.
Buchanan szerint emögött nem gazdasági, hanem egészen más jellegű indok húzódik. A törzs. Hiszen ahogyan az angolok továbbra is angolok szerettek volna maradni, és a határaik ellenőrzésének visszaszerzésére szavaztak, úgy a franciák is meg akarják őrizni magukat annak, akik és amik – akik és amik mindig is voltak.
Ezekben az országokban az a közös nevező, hogy a nemzeté az elsőbbség, ezért az a politikai rendszer a legjobb, amely leginkább képes fenntartani és megvédeni a nemzet egyedülálló karakterét”
– írja Reagan egykori tanácsadója.
A szerző úgy véli azonban, hogy Amerikában sem más a helyzet, mivel Donald Trumpot sem azért az ígéretért választották meg, hogy „demokratikusabbá”, hanem hogy „újra naggyá teszi Amerikát” (Make America Great Again).
A kormányzati leállásra visszakanyarodva Buchanan megjegyzi, hogy az egész hátterében a nemzeti identitás kérdése állt. Azok a demokraták ugyanis, akik megtagadták a kormány működtetésére való szavazást, nem kifogásoltak semmit sem a republikánus törvényjavaslatban.
Azt ellenezték, hogy mi nem volt a javaslatban: az »álmodozókként« ismert illegális bevándorlóknak járó amnesztia. Az egész arról szólt, ki válhat amerikaivá. És mi másról szólna a »nyitott határokon« alapuló bevándorlás, ha nem az Egyesült Államok jövőbeli etnikai összetételéről?”
– teszi fel a kérdést írásában az amerikai publicista.
Pat Buchanan álláspontja szerint a baloldal a lehető legnagyobb etnikai, kulturális és vallási sokféleséget hirdeti, valamint a régi, „bűnös Amerika” elhantolását. Ebben az új és jobb Amerikában azonban nem hajlandók egyenlő jogokat biztosítani a „gonosz elképzeléseknek” – értsd a jobboldaliakat, akik „gyűlöletet” prédikálnak. Ehhez hasonló logikát követnek azonban a muszlimok is, akik nem engedik a társadalmaikban a „hamis hitek” terjesztését, mint amilyen számukra a kereszténység – állapítja meg a volt tanácsadó.
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
