A kancellár ezt kampánybeszédnek szánta. Azt Merkel is érezte, hogy ez a tőle és kormánykoalíciójától elfordult szavazók meggyőzéséhez, a CDU/CSU koalíció egyben tartásához kevés lehet, sietve hozzátette: tudja ő jól hogy ez a választási kampány nehéz lesz.

Merthogy választási kampány van: március 6-án Baden-Württemberg tartományban, egy héttel később pedig a rajnavidéki, illetve a szász-anhalti tartományban lesznek parlamenti választások. Ezeket pedig be kellene húzni ahhoz, hogy Merkel megerősítse a köztudatban azt a véleményt, amelyet még a legújabb közvélemény-kutatások is mutatnak, azaz hogy a CDU/CSU koalíció továbbra is verhetetlen. Szeptemberben ugyanis újabb tartományi választások jönnek, addig pedig újabb (legalább) egymillió menedékkérőt várnak Németországba – ez pedig önmagában is egy nagyszabású ellenkampány lesz a kormány számára. (A konzervatív német kormány támogatottsága a 2013-as 41,5 százalékról mára 36 százalékra csökkent, de még mindig messze magasabb, mint bármelyik riválisáé.)

Koalíciós partnere, a keresztényszocialistákat vezető Horst  Seehoffer Merkel kárára erősíti saját karakterét, rendre olyan követeléseket fogalmaz meg, amelyekkel bár a közvélemény nagyobb része azonosulni tud, Merkelnek integritása fenntartása érdekében csípőből el kell utasítania. Ilyen volt legutóbb az osztrák-német határ lezárására vonatkozó is, amely végül lehet, hogy okafogyottá válik, hiszen mostanra még az osztrák kormány is sutba dobta a szocialista-liberális ethoszt, és a pragmatikus érvekre hallgatva arra készül, hogy ellenőrzése alá vonja az olasz-osztrák határt és hónapokon belül teljesen lezárja a bevándorlók elől a Szlovéniával szomszédos határát. (Más kérdés, hogy az osztrákok mindent megtesznek az arcvesztés elkerüléséért, és most is másokra – értsd: a kerékkötő szomszédjaikra – mutogatnak, ahelyett, hogy beismernék: a valóságtól messzire elrugaszkodott feltételezés volt, hogy gazdasági érdekeik mögé egész Európát sikerül felsorakoztatniuk egy olyan tervvel, amely csak nekik húz hasznot.)

Az Obamától eltanult "Wir schaffen das" már most is kevés. Az osztrákok egy B-tervről beszélnek (csak sejtjük, hogy ez hasonló lehet a Milanovics-kormány Nyugat-Balkánt káoszba taszító megoldásához) a franciák szombaton kihátráltak a kvótaterv mögül (a merényletek után tapasztalt közhangulat-változást látva ezen nincs mit csodálkozni), Hollandiában a kormány töketlenkedése is csak a szélsőjobbnak kedvez (a közelmúlt amszterdami utcai összecsapásai a Pediga helyi szárnya és a rendőrség között intő jel a kormány számára), Belgium pedig nehezen mossa le magáról, hogy a nyitott kapuk politikája a terroristák sasfészkévé tette. A német kormány egyedül maradt, Merkel körül pedig szétforgácsolódott a koalíció.

És még így is azt mutatják a felmérések, hogy szász-anhalti választásokat a most is megnyerheti, a rajnavidéki és baden-württembergi tartományokat pedig visszahódíthatja a CDU/CSU. De már a kormányon belül is attól félnek, hogy a ha Merkel nem tud a közhangulatot javító eredményeket felmutatni, a szélsőjobb Németországokban is kellemetlen meglepetéseket fog okozni. Egy Németországon belüli terrortámadás pedig garantáltan véget vetne a kancellár karrierjének. De ő kivár és türelemre int.