Száznyolcvan fokos fordulatot vett az olasz belpolitikai helyzet, május utolsó napján ugyanis eldőlt, hogy mégsem a Sergio Mattarella államfő által jelölt volt IMF-es Carlo Cottarelli lesz Olaszország kormányfője, hanem a márciusi választásokon szereplő két legerősebb politikai alakulat, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a Liga közös jelöltje, Giuseppe Conte.

Már a választások után előkerült az a "szakértői vélemény", miszerint az olaszok azért adtak bizalmat a jobboldali pártszövetségben induló Ligának és az elitellenes M5S-nek,

Érthető, hogy a liberális kommentárok erre fogták az euroszkeptikus pártok elsöprő győzelmét, és nem arra, hogy a 2013 óta érkező 700 ezer illegális bevándorló befogadása, integrációja milyen hatalmas terhet jelent az állam és az állampolgárok számára.

Erre az aggódó vonatra ült fel Sergio Mattarella, aki korábban azért puccsolta meg a Liga és az M5S kormányalakítását, mert a Liga egy olyan közgazdászt jelölt Paolo Savona személyében a pénzügyi tárca élére, akivel kapcsolatban fennállt a veszély, hogy kivezeti az országot az eurózónából. De ne feledkezzünk meg az uniós költségvetési biztos, Günther Oettinger múlt heti nyilatkozatáról sem, amiben az állt: a piacok majd megtanítják az olaszoknak, hogyan szavazzanak helyesen!

Egy friss közvélemény-kutatás szerint ismét beigazolódott, hogy a liberális véleményvezérek, portálok, intézetek csupán hangulatkeltésre – és talán – nyomásgyakorlásra használták az egészet. A baloldali Corriere della Serában ismertetett Ipsos-kutatás szerint bár az olaszok

• 56 százaléka pesszimista az EU-val kapcsolatban,
• és az EU intézményeivel szembeni bizalmi indexük hét év alatt 70 pontról 38 pontra zuhant,
• 55 százalékuk mégis azt mondja, hogy egy Brexithez hasonló szavazáson a bennmaradás mellet tenné le a voksát, sőt az ITALEXIT-re csupán a válaszadók egynegyede szavazna.

Hasonló, liberális tabudöngető helyzet az eurózónával kapcsolatban is. Ugyanis a válaszadók 49 százaléka meghagyná az eurót az ország valutájának, és csak 29 százalékuk hozná vissza az olasz lírát, mint fizetőeszközt.

A győztes pártok retorikája is sokat finomodott az elmúlt hetekben – nem feltétlenül a liberális megmondóemberek hatására. Bár a Liga még mindig fenntartja azt az opciót, hogy az olasz pénzügyi krízisből egy önálló valutával jobban ki tudnának navigálni, de nem tartják elsődleges szempontnak a líra bevezetését. Az M5S ennél árnyaltabban fogalmazott, szavazótáboruk is kiegyenlített az euró kérdése kapcsán.

• Az új olasz kormány pénzügyminisztere a Giuseppe Tria, a Tor Vergata római egyetem gazdaságpolitika-professzora lesz, akit a Liga jelölt.
• A külügyminiszter az EU-szakértő Enzo Moavero Milanesi, aki 2011-től 2013-ig – a Monti- és a Letta-kormány idején – az európai uniós ügyekért felelős miniszter volt.
• Az EU-ügyi miniszter az a Paolo Savona, akit az államfő korábban túlzottan EU-ellenesnek tartott.
• A miniszterelnöki hivatal élére Giancarlo Giorgetti, a Liga politikusa, az olasz titkosszolgálatok élére Vito Crimi, az M5S tagja került.
• Külön tárca nélküli miniszter foglalkozik majd Dél-Olaszország felzárkóztatásával, valamint a fogyatékkal élők segítésével.
• Az M5S az említettek mellett az igazságügyi, a védelmi, a kulturális, a környezetvédelmi, az infrastrukturális tárcát kapta meg, valamint a Dél-Olaszország fejlesztését célzó minisztériumot.
• A Liga pedig a gazdasági, közigazgatási, regionális ügyekkel foglalkozó, földművelésügyi, oktatási és családpolitikai minisztériumot.