Angela Merkel tavaly a Keleti pályaudvarnál, valamint a magyar határzár bevezetését követően Röszke környékén készült nemzetközi tévéfelvételekre hivatkozott, amikor arra buzdította Európát, hogy minden áron nyitva kell tartania a határait, be kell engednie az ide érkezőket. A kancellár akkor még azt mondta, "meg tudjuk csinálni", Európa képes arra, hogy emberségesen bánjon a migránsokkal. A hétvégén ugyanő minden politikai lobbierejét latba vetette az uniós vezetők csúcstalálkozóján, hogy a kizárja a migránsokat az unióból az EU és Törökország közötti megállapodás segítségével.Látszólag nem számolva azzal, hogy minden emberi számítás szerint a tévék és az internet is hamarosan tele lesz olyan, a migránsok deportálását megörökítő (a szerb-magyar határon szeptemberben történt ribilliót simán kenterbe verő) képsorokkal, amelyekhez már egyedül a kancellár nevét fogják társítani. (Már csak azért is igaz ez, mert míg tavaly nyáron a határnál és a keletinél készült felvételek elsősorban életerős, fiatal férfiakat mutattak, a Görögországnál most feltartóztatott tömegben jóval több a nő és a gyerek; ráadásul hol van még a tél vége?)

A pénteken aláírt megállapodás ugyanis több sebből vérzik. Képesek lesznek-e a görögök arra, amire eddig hajlandóságot se mutattak: az országukba érkezők pontos regisztrációjára és rendezett visszafordítására? Valószínűtlen – elég csak az idomeini tábornál készült riportokat megnézni. Hajlandó lesz-e Törökország tervek szerint együttműködni?  Azok után, hogy Davutoglu miniszterelnök jóval kevesebbel áll fel a brüsszeli tárgyalóasztaltól, mint amit remélt (és különösen a törökök vízummentes uniós beutazásának kérdésében várt előrehaladás hiánya az aggasztó ebből a szempontból), egyáltalán nem irreális az a gyanú, hogy a törökök kevesebbet adnak majd annál, mint amit az unió elvár.

Ám még ha minden a németek indokolatlanul optimista forgatókönyve szerint alakul is az Égei-tengeren, a migránsokat vélhetően ez sem fogja megállítani. A háborús közel-keleti térségből menekülők Törökország helyett egyre nagyobb számban indulnak majd meg Líbia felé, hogy a földközi-tengeri átkelést kockáztassák. Márpedig Líbiával ha akarna, se tudna megállapodni az EU, hiszen egyelőre azt sem lehet tudni, az ország két átellenes szegletét uraló, egymással és az iszlámista milíciákkal harcoló két kormány közül melyikkel érdemes asztalhoz ülni.

Márpedig ha a német megoldás nem válik be, és a sokszor ismételt meghívás után elhangzó első eltántorító üzenet nem ér célt – mint ahogy a német kormányban ezt várják – Merkel kormánya számíthat arra, hogy össztűz alá veszi nemcsak az ENSZ menekültügyi főbizottsága (amely már az első pillanattól humanitárius aggályokat fogalmazott meg a megállapodással kapcsolatban), de minden, eddig a német nyitott határok politikája mellett harcosan kiálló, Merkel politikáját védő emberi jogi és civil szervezet is. Mint az Amnesty International, amely a pénteki paktumot az emberiség sötét napjának titulálta.

(FT)