"A genderológia méreg a társadalomnak"
2019.02.25. 18:00
Marc Jongen, az AfD kultúrpolitikai szóvivője, egykori filozófia szakos docens a Junge Freiheit című német nemzeti-konzervatív hetilapban közölt publicisztikájában a gendertanulmányok káros hatásaira, illetve annak áltudományosságára hívta fel a figyelmet. A jobboldali politikus szerint a probléma már csak azért is súlyos, mivel semmi sem illusztrálja jobban a német demokrácia fokozatos átváltozását egy látens totalitárius hatalmi rendszerré – melyet a brit politológus, Colin Crouch „posztdemokráciaként” írt le –, mint az úgynevezett „Gender Mainstreaming”.
Az egyesek számára talán jól csengő célkitűzés, mely szerint a férfiak és a nők közötti egyenlőségnek statisztikailag is meg kell jelennie, kizárólag szigorú kvótaszabályokkal érhető el, ez pedig különösen az egyetemi területen számtalan esetben államilag kikényszerített, tervszerű, férfiakra irányuló diszkriminációt eredményezett Németországban – írja Jongen.
A szerző ennek kapcsán megjegyzi, hogy a hálózattá alakult genderológusok, feministák azóta minden erejükkel és hatalmukkal védik a központi genderdogmát az egyetemi és a tudományos szférában, mely szerint a „társadalmi nem” a természetes, biológiai nem felett áll, és az tisztán társadalmilag alakult ki, ezért nem is megváltoztatható.
Az ilyen agymosás eredményei azok a szülők, akik gyermekeiket »nemi szempontból semlegesnek« nevelik, hogy lehetővé tegyék számukra a későbbi nemválasztás szabadságát”
– szögezi le az AfD politikusa.
Marc Jongen szerint ezzel a háttérrel a genderkutatás fogalma eufemisztikusan az ideológiai vitairatok előállítását jelenti, sőt nem ritkán az áltudományosan szublimált „gyűlöletbeszédet” is. A tudományos kutatások ugyanis nyílt szemléletet igényelnek, a gendertanulmányok ideológiai alapértelmezettsége viszont ennek feltűnően ellentmond, s a lényegét és funkcióját inkább az NDK marxizmus-leninizmusához helyezi közelebb.
Ha tehát a genderológusok a gendertámogatás beszüntetésének követelését a tudomány szabadsága elleni támadás vádjával illetik, akkor ez a bizonyítási teher megfordítására irányuló arcátlan próbálkozást jelenti”
– írja a szerző, mely nekünk, magyaroknak is ismerősen csenghet.
A gendertanulmányok támogatásának befejezése Jongen szerint egyre sürgetőbb lenne, mivel romboló társadalmi hatásai – különösen a nemi viszonyok alattomos mérgezése – már teljesen nyilvánvalók.
Aki hallotta, ahogy a »genderszellemű« jusós nők [az SPD ifjúsági tagozata] a legutóbbi pártnapjukon a meg nem született gyermekek egészen a megszületésük napjáig történő meggyilkolásának jogát követelték, és ahogyan becsmérelték párttársaik megmaradt anyai érzéseit, az már minden bizonnyal iszonyodik a genderfeminizmus szó szerinti véres következményeitől”
– hozza példaként az igencsak meghökkentő esetet AfD kultúrpolitikai szóvivője.
Jongen publicisztikája végén megjegyzi, hogy ideje megvédeni a szólásszabadságot és a tudomány ethoszát a genderideológusokkal szemben, azoknak a női professzoroknak pedig, akik tudományosan bizonyítanak, nincs szükségük kvótára:
Meg kell védeni a tudomány ethoszát, az összes polgár egyenlő bánásmódját és a szólásszabadságot a totalitárius beolvasztás minden kísérlete ellen.”