2013 októbere volt, ahogy a lelkes szurkoló mindig, ezúttal is úgy ült le meccset nézni, hogy reménykedett. Mondhatnék közhelyeket. A labda gömbölyű, a meccs 90 percig tart, egy mérkőzésen bárki nyerhet és a többi. Kilenc évvel ezelőtt is ugyanazzal a lelkesedéssel ültem le a magyar válogatottnak szurkolni, mint mindig. Aztán olyan dolog történt, amire soha nem gondoltam volna. 8:1-re kikaptunk Hollandiától.

Ez csak egyetlen példa, de sajnos nagyon sokat tudnék még mondani gyerek- vagy fiatalabb koromból, amikor óriási vereséget szenvedett a magyar válogatott. Volt ideje kialakulni annak a frázisnak, amely úgy szól, hogy a „magyar foci rossz”. Az már más dolog, hogy egy igazi drukker az jóban és rosszban is a csapata mellett áll, de igazi szurkolóból kevesebb van, mint vereség esetén fröcsögőből vagy győzelemkor ünneplőből.

Az elmúlt évtizedben a magyar futballba rengeteg pénz, munka és szakértelem érkezett. Most kitérhetnék külön az NB1-re is, hiszen a magyar bajnokság is látványos fejlődésen ment és megy a mai napig keresztül, elég csak a klubcsapataink nemzetközi sikereire gondolni, de maradnék a válogatottnál.

Akadémiák és stadionok épültek, amelyek néhol ugyan szitokszónak számítanak, de mindenkinek meg kell értenie, hogy megfelelő körülmények, infrastruktúra nélkül a mai világban képtelenség sikeresnek lenni. A nagy kluboknak olyan edzőközpontjaik vannak, amelyeket elképzelni is nehéz. És bizony a pályán azokkal a játékosokkal kell felvenni a versenyt, akik ilyen helyeken készülnek.

Megérkezett a szakértelem is. Egyrészről magyar szakemberek hazahozták a külföldön megszerzett tudást, másrészt pedig kiváló külföldi edzők is segítettek és segítenek a magyar focinak. Ugyanez elmondható a játékosokról. A magyar labdarúgók kiváló bajnokságok kitűnő csapatiban játszanak kulcspozíciókban.

Ennek a rengeteg munkának egy idő után ki kellett fizetődnie. Félreértés ne essen, ez nem az angolok ellen történt meg. Az angolok elleni 4:0 az csak hab volt a tortán. Vissza kell mennünk egészen 2015-ig, az akkori Eb-selejtezőig, hiszen a sikerek akkor indultak be. 2016-ban ott voltunk az Eb-n. 2021-ben már egy részben új, megfiatalított csapat ismét itthon képviselte Európa-bajnokságon a nemzetet, majd a mostani menetelés. A sikerek évek óta történnek, amely csakis a rengeteg munkának köszönhető.

El kell felejteni, hogy a „magyar foci rossz”. A magyar labdarúgás már nem rossz, sőt, olyan fejlődő pályán van, amelynek a vége bárhol lehet. Tudom, hogy minden eredményt a helyén kell kezelni és azzal is tisztában vagyok, hogy lesznek még vereségek, de ez a futball törvényszerűsége. A világ legjobb csapatai is ki szoktak kapni és vannak rossz időszakaik.

A lényeg a felfogás. Örökre engedjük el, hogy mi „bénák” vagyunk. Nem, a nemzeti válogatottunk tehetséges, akaró és csupaszív játékosokból áll. Akik képesek a pályán „meghalni” a hazájukért.

A Piszkostizenkettő rovatban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a 888.hu szerkesztőségének álláspontját.