A magyar szurkolók az elmúlt évek alatt rengeteg olyan meccset tudnak felidézni, melyek végén csalódottan kellett hazautazniuk. Viszont a focifanatikus jellemzője az, hogy a meccsnapon még morcos a kudarcot követően, másnap viszont már alig várja, hogy ismét kimehessen a stadionba szurkolni a kedvenceknek.

Több szurkolói típust is fel tudunk idézni. Vannak ugyebár a focit szeretők között olyanok, akik minden meccsre kijárnak – ha esik, ha fúj –, meg vannak olyanok is. akik a televízió képernyőjén keresztül igyekeznek szurkolni a csapatnak, együtt élve a szakkommentátor közvetítésével. Náluk nem számít, hogy a mellette álló jobboldali vagy baloldali beállítottságú-e. Egy dolog számít: a piros-fehér-zöld zászló alatt Magyarország győzelmének kiéneklése. A stadionoknak örülnek, a Puskás Arénát pedig megtöltik.

Továbbá olyanok is megnéznek meccseket, akiknél ez egyébként nem szokás, viszont családi programnak tökéletes kikapcsolódásnak tartanak egy-egy mérkőzést. Ők nincsenek kint minden alkalommal, de nem is szidják a közösségi oldalaikon a focit. Ők a csendes többség.

Azonban van olyan réteg, akik nagyon utálják a focit, és szidják a magyar kormány stadionépítési politikáját. Mindenki ismer olyan embert a közvetlen környezetében, aki 0–24-ben szidja torkaszakadtából a csapatot, de ha azt látja, hogy sikert ér el a csapat, mint ahogyan tegnap is megvertük az angolokat, akkor morcosan ugyan, de mégis igyekeznek hasznot húzni az eredményből. Vagy azért, hogy ne legyen nevetség tárgya a szitkozódása, vagy pedig szimplán politikai számításból.

Tegnap este a magyar válogatott 4:0-ra legyőzte az angol válogatottat. A károgók elhalkultak, a sikerben való fürdőzés pedig rögtön megindult. Még akkor is, ha ezek a személyek mindenütt lenyilatkozzák, hogy minden pénzt sajnálnak arra, ami a foci felemelésére megy. Fekete-Győr András és Karácsony Gergely kiemelkedő egyén ebben a szurkolói viselkedési magatartásban. Szinte ficánkoltak közösségi oldalaikon tavaly az Európa-bajnokság ideje alatt a sikereket követően. Ezt a habitust pedig tegnap este ismét elővették.

Nem hagyta el a főpolgármester klaviatúráját a stadionstop kifejezés se, melyre helyesen Dömötör Csaba államtitkár is felhívta a figyelmet.

Karácsony Gergely kétszínűségéről éppen tavaly írtunk:

Karácsony: az ember, aki ott is volt, meg nem is

Leültették a lelátóra, de látszott rajta, hogy azt sem tudja, hol van.

888.hu

De Fegyőr is alkotott egy posztot, melyben véletlenül román zászló helyett magyar zászlót használt fel:

Egyébként ő az a személy, aki fociszurkolónak igyekszik eladni magát, de nem tudja, mikor játszott az Aranycsapat. Egy igazi őstehetség a pali!

FeGyőr szerint azért, mert ő magyar, még nem kell szeretnie a magyar focit

Azt is mondta a momentumos „futballszurkoló-jelölt”, hogy a magyar foci sikeres volt a ’30-as, ’40-es években, az Aranycsapat idején. Bizony!

888.hu

Politikustársa, a magának diplomát hazudó Hajnal Miklós is megemlékezett a tegnapi sikerről. Tette mindezt úgy, hogy egyébként ugyanezt a múltheti sikernél valamint a németek elleni döntetlennél már nagyvonalúan továbblépett. Azokat talán nem volt élmény nézni?!

Végül még példaként idevonszolhatjuk Jámbor András párbeszédes politikus is, aki még a Mércénél többször is szóvá tette, hogy minek kell a fociba pénzt fektetni, a stadionokat felemelni, miközben a válogatott eredményességéről mindig megemlékezik.

– ezzel a címmel írt 2016-ban egy publit Jámbor.

Amikor pedig egy hozzászólásban szóvá tették neki a kétszínűségét, akkor a következőképpen reagált:

Na így nem szabad drukkolni a magyar válogatottnak!! Ugyanis azok a játékosok, akik kifutnak a pályára a meggypiros mezben, azok a Hazájukért játszanak – játsszon az illető külföldön vagy belföldön.

Csak egy utolsó tanács a „fegyőröknek” és a „karácsonyoknak”: