„Ljudmila Deniszova emberjogi biztos, aki korábban az ukrán civileken az orosz megszállók által elkövetett tömeges nemi erőszakról számolt be, elismerte, hogy maga találta ki a megtévesztő álhírt. Egy hete távozott a hivatala éléről, miután az ukrán parlament leváltotta.”

Leváltásának oka a tömeges orosz nemi erőszakról szóló megalapozatlan vádak voltak. Ljudmila olyasmiket terjesztett, hogy az orosz katonák 9 hónapos csecsemőket erőszakolnak és néhány éves kisfiúkat gyaláznak meg.

Deniszova sokáig hallgatott az ügy kapcsán. Végül elismerte, hogy „túlzott”. Mentségére azt hozta fel, hogy azért tette mindezt, mert így akarta rávenni a Nyugatot, hogy több fegyvert küldjenek Ukrajnába.

„Mentségére azt hozta fel, hogy így akart több katonai segítséget szerezni Ukrajnának.” Jó, hát így már érthető. Lényeg az, hogy van mentség. Mert anélkül kutya fülét nem ér a dolog. Anélkül ez egy gonosz és aljas valami, amivel embereket akart becsapni, és átverni, esetleg megkárosítani.

De ha mentség van, az mindjárt más! A mentség az szebbé, tisztábbá és elfogadhatóbbá teszi a bűnt. A hazugságot.

Találjunk mindig mentséget! De az a mentség azért szép legyen, meg jó legyen ám. Nemes ügyet kell szolgálnia. És ha nemes ügyet szolgál, meg is van a felmentés.

Javaslom ezért a jövőben, hogy ha Molnár Gézuka nem tanult az érettségire, és meghúzzák matekból, akkor ne azt mondja, hogy baromira nem volt kedve tanulni, francot se érdekli a matematika, nem mindegy, hogy az a tétel így vagy úgy van, és a logaritmus is bekaphatja, ellenben, iszonyat izgalmas, hogy hány hét alatt lehet Bettikét becipelni a hálószobába, hanem mondja azt, hogy spórolt az árammal.

Az ő nem tanulása egy zöld gondolat! Kevesebb áramot akart használni, hogy ezzel ne terhelje a családi költségvetést, idős szüleiről levegyen egy kis terhet, ezenkívül kisebb legyen az ökológiai lábnyoma.

Mert az ökológiai láb, az ugyanolyan érdekes, mint a Bettike lába. Sőt, érdekesebb. Ezért ő nem lógós disznó, hanem egy hős!

Éppen úgy, mint az a huligán, aki lesegíti az arra sétafikálókról a kabátot. Ő sem egy rabló, hanem bátran hivatkozhat arra, hogy nagyon meleg volt, és ő aggódott, hogy a panaszos – M. Béla, adóügyi előadó – esetleg kimelegszik, és meghűl. Egyébként sem volt a Béla úr jó színben.

De ha mentség kell, K. Dzsingiszkán, Blaha Lujza-téren székelő zsebes meg azt hozza fel mentségére, hogy új telefont akar venni, és a családban mulatni szeretnének.

A telefon fontos, azzal üzenünk szeretteinknek, és aggódó édesanyánknak, a mulatság meg közel hozza az embereket, és kivirágzik a szeretet.

Bár, ha belegondolunk, a módszer nem új. Az elmúlt fél évszázad háborúi is zömmel a mentségről szólnak, és egyes országokat nem rommá bombázott egy bizonyos ország légiereje, hanem elvitte nekik a demokráciát. Úgyhogy Ljudmila Deniszova ukrán ombudsman még csak eredeti sem volt, pusztán pofátlan.

Bár – kétségkívül – mentségére felhozhatná, hogy ő csak szerény akart lenni, és nem óhajtotta megfosztani a dicsőségtől a nála nagyobb, és pofátlanabb hazudozókat és ő szerényen megelégszik azzal, hogy beállt a sor végére.

Valahol – lássuk be – ez is értékelendő.

A Piszkostizenkettő rovatban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a 888.hu szerkesztőségének álláspontját.